Napi gondolatok: Isten annyira szeretett engem… - Jn 3, 16 – 21

Piliscsabai katolikus kollégium kápolnája

Az Újszövetség egyik legcsodálatosabb mondata szerepel a mai evangéliumban: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16.)

Az emberiség megváltásának a forrása az Isten emberek iránti szeretete. A megváltás művében minden értünk, a mi üdvösségünkért történt. Erről a szeretetről tanított Jézus, erről tett tanúbizonyságot halálával, és ezzel az irgalmas szeretettel találkozunk majd halálunk után.
Milyen felszabadító és boldogító érzés, ha felfedezzük ezt a szeretetet, és rácsodálkozunk a végtelen isteni irgalomra. Ha igazából rádöbbentünk eme isteni szeretetre, akkor a felfedezés pillanatától kezdve állandóan arra fogunk törekedni, hogy viszonozzuk ezt a szeretetet.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogyha valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Érdemes csendet teremteni és egy pár percet csak ezzel az egy mondattal foglalkozni, ízlelgetni a szavakat. MIT mond ez NEKED, NEKEM ma?

Van gyermeked? Mennyi pénzért áldoznád fel őt – a legkedvesebb barátod életéért?
Ha már végképp meg kellene tenned – nem inkább magadat tennéd oda?
Isten ezt azért tette, hogyha „valaki hisz Őbenne el ne vesszen”. Belegondoltunk már valaha abba, hogyha csak egyetlen ember hisz is benne – azért az egyért is megtette volna?

Próbáljam meg behelyettesíteni önmagamat.
„Isten annyira szeretett engem, hogy az ő egyszülött drága fiát odaadta értem – hogyha hiszek benne, el ne vesszek, hanem örök életem legyen!”
Isten annyira szerette ezt a világot, hogy a saját Fiát küldte el megváltásunkért.
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

Igazából ez az igazság, a keresztény ember számára az evangélium, a boldogító örömhír!