„Melyik
út vezet az örök életre? Jézus adott választ erre a lelkünk legmélyén
égő kérdésre, azzal, hogy végigment a keresztúton”. Ezekkel a szavakkal
kezdődik a nagypénteki elmélkedés, amelyet március 29-én, nagypénteken
olvasnak fel a Colosseum mellett a Ferenc pápa által vezetett Via Crucis
szertartásán. Az elmélkedéseket libanoni fiatalok írták, Béchara
Boutros Raï bíboros, a maroniták antióchiai pátriárkája vezetésével. Az
elmélkedéseket tartalmazó illusztrált kiadványt, amely a Vatikáni
Könyvkiadó gondozásában jelent meg, már hétfőtől kezdve lehet kapni a
római könyvesboltokban. Minden állomást egy XIX. századból származó „Via Crucis” festmény illusztrál, amelyet egy palesztin ferences készített, és amelyet Betlehemben őriznek. Számos szövegrész utal XVI. Benedek „Ecclesia in Medio Oriente” k. szinódus utáni buzdítására, valamint idézetek olvashatók keleti szentektől, továbbá a káld, a kopt, a maronita és a bizánci liturgiából. A költői nyelven megfogalmazott elmélkedések a társadalom minden rétegét érintik. Az I. állomás például Pilátusra utalva, megállapítja, hogy sokan vannak azok, akik hatalmukat az igazságtalanság szolgálatába állítják, lábbal tiporják az emberi méltóságot és az élethez való jogot.
A IV. állomás, amelyben Jézus találkozik Anyjával, a családok témájával foglalkozik. Azért imádkoznak, hogy ezekben a nehéz időkben a családok valóban a szeretet oázisává, a béke helyévé váljanak, követve a Názáreti Szent Család példáját.
Az V. állomás középpontjában a szenvedés áll, amely, ha hittel fogadjuk el, az üdvösség útjává válik. Cirenei Simon, aki segít Krisztusnak a Golgotán, arra tanít bennünket, hogy tanuljuk meg elfogadni a keresztet, amellyel életünk útján találkozunk. El kell fogadnunk a szenvedés és a betegség keresztjét, mert az Úr velünk van és segít a terhek hordozásában.
Az elmélkedésekben szüntelenül jelen van a Közel-Kelet helyzete. A II. állomásnál így imádkoznak: „Jézus Urunk, oltalmadba ajánlunk minden megalázott és szenvedő embert, különösen a meggyötört Közel-Kelet lakóit”.
A XIV. állomásnál, amikor Jézust a sírba helyezik, az elmélkedés szerzői megállapítják: „A nehézségek, a fájdalmas események elfogadása szilárd reményt és élő hitet igényel. Megkaptuk Isten gyermekeinek a szabadságát, hogy soha ne legyünk többé szolgák; az élet bőségét kaptuk ajándékba, hogy ne elégedjünk meg többé egy sivár, értelmetlen élettel” – írják a libanoni fiatalok nagypénteki keresztúti elmélkedésükben.
Forrás: Vatikáni Rádió
(vm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése