„Mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.”
Feltűnő, hogy Szent János egyszer parancsról, egyes számban, máskor viszont parancsokról ír. E nyelvtani jelenség mögött teológiai valóság áll, amely arra ösztönöz, hogy felfedezzük a különböző törvények és parancsok mélyén működő egyetlen isteni mozgatóerőt, a szeretetet.
Feltűnő, hogy Szent János egyszer parancsról, egyes számban, máskor viszont parancsokról ír. E nyelvtani jelenség mögött teológiai valóság áll, amely arra ösztönöz, hogy felfedezzük a különböző törvények és parancsok mélyén működő egyetlen isteni mozgatóerőt, a szeretetet.
Jézus a főparancsról szólva azt mondja, hogy az Isten és a felebarát szeretetében foglalható össze a tíz parancs, sőt az egész törvény és a próféták.
Megtestesülése, halála és feltámadása pedig nyilvánvalóvá tette, hogy az Isten szeretete és a felebarát szeretete is elválaszthatatlanul egy. Az tehát, hogy én szeretem-e Istent, elsősorban azon mérhető le, hogy hogyan szeretem azt az embert, testvéremet, aki előttem áll.
Ebben az egységben szemlélve állítható csak Isten parancsairól, hogy nem nehezek. És persze akkor, ha nem a magunk erőfeszítésével akarjuk teljesíteni.
A szeretet ugyanis Istentől való, s aki Jézus Krisztusban hisz és megkeresztelkedik, erre a szeretetre válik képessé, hiszen az Atya igazi gyermekévé lesz a Szentlélekben. Ha a keresztségben kapott új természetem szerint élek, a szeretet nem nehéz. Ha azonban hagyom a régi, önző és ezért szeretetlen természetemet érvényre jutni, a szeretet parancsát alighanem emberfelettien nehéznek fogom találni.
Egyedül az élő hit, a szegények, a foglyok, a vakok és elnyomottak mélységes, Istenbe vetett bizalma képes győzni a világ fölött, és győzni szívemben a világ erői, az önzés és a gőg fölött.
fr Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése