.jpg)
„El akarta kerülni őket.”Meglepő Jézus részéről ez a lépés: a tanítványok felé indul, de közben mintha el akarná kerülni őket.
Mindennapi tapasztalataink között vannak hasonló élmények. Isten mintha szándékosan bújócskát játszana velünk. Kétségek közt hagy, szinte végsőkig próbára teszi erőnket, türelmünket.
Miért?
Ha már egyszer vállalta a földi életet, ha már kinyilatkoztatta magát Jézus által, miért nem teszi ezt tökéletesen nyilvánvalóvá? Miért nem tesz egyértelművé mindent, hogy pontosan lássuk, miről is van szó? Miért engedi, hogy kísértetnek véljük?
Mert nem az egyértelműségben, a világosan látásban, hanem a kölcsönös szeretetben tudja egészen kinyilatkoztatni magát. Megismerni a szeretetet pedig annyi, mint hinni benne. A vízen járó Jézus nem félelmet akar kelteni tanítványaiban, hanem szeretetüket akarja növelni.
A tanítványok bárkája hű képe bizonytalan emberi létünknek, amely az elemeknek kiszolgáltatva igyekszik a túlpart felé. Ahogy Jézus beszáll a bárkába, a szél és a víz elcsendesedik, és a tanítványok félelme is eloszlik. Kimondott vagy kimondatlan, magunk elől is rejtegetett szorongásaink csak akkor oldódnak fel, amikor Jézust bárkánkba, törékeny és bizonytalan mindennapjainkba befogadjuk.
Az ő vízen járása nem erőfitogtatás, magamutogatás. Szelíd, de erőteljes kinyilatkoztatás Istenről, aki uralkodik a természet erőin. Az pedig, hogy beszáll a bárkába, jóllehet semmi szüksége e törékeny eszközre, felér egy szeretetvallomással.
A tanítványok szíve még érzéketlen ilyen finom jelzések megértésére. Előlük a háborgó, majd megnyugvó felszín még eltakarja a titokzatos mélységet. De talán legközelebb, amikor újra haragos lesz a tenger, s bárkájuk ide-oda hánykolódik a hullámok taraján, eszükbe jut a szó: „Bátorság! Ne féljetek!” És maguk mellett érzik az Urat, akinek lába alatt a hatalmas hullámok lágy szőnyeggé simulnak.
fr. Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése