Amint ott álltam előtte egyik
vasárnap reggel, hirtelen rám nyitotta nagy szemét a tükör. „Te egy nagy, szent
titok vagy“ – mondta nekem érezhetően megilletődve. „Amit magadból bennem
látsz, az távolról sem az, aki vagy. Te sokkal több vagy annál! Egy nagy titok.”
„Mi az, hogy titok?” – kérdeztem kíváncsian.
„Ez egy olyan kérdés” –
válaszolta láthatóan elgondolkodva, „amelyre senkitől sem kapsz majd végleges
és kimerítő választ. Minél inkább kutatsz utána, annál több kérdés ágaskodik
majd benned vele kapcsolatban.
„Létezik-e egyáltalán olyan
valaki, aki megmondhatná nekem, hogy mi tesz engem titokká?” – kérdeztem újra
rátartian a tükröt.
„Kerekedj fel” – mondta nekem,
„és figyeld meg tüzetesen az életet. Tanulj tőle. A körülötted lévő világ
dolgaiban sok választ fogsz majd találni vele kapcsolatban.”
Nagyon nyugtalanná tett az a
felismerés, hogy egy nagy, szent titok vagyok. Azon a vasárnapon egész nap ez
járt az eszembe. Sokáig gyűjtögettem magamban a bátorságot, míg végül
elhatároztam, hogy útra kelek, és akivel vagy amivel csak találkozom,
megkérdezzem a saját titkom felől.
„Miért vagyok én titok?” –
kérdeztem a mély, végtelen, morajló tengert.
„Azért” – válaszolta nyugodtan,
„mert hasonló vagy hozzám… Mélység húzódik meg benned, amelynek fenekét soha
nem leszel képes elérni. Lelked mélyén pedig olyan energiák és tartalékok
rejlenek, amelyeket soha nem leszel képes felszínre hozni. Ha valami baj ér, ha
lelked szomorú vagy a szíved kimondhatatlanul fáj, akkor ezek megmozdulnak
benned, felszínre jönnek és fenntartanak, hogy egészen el ne merülj. Mindössze
arra lenne szükség, hogy nap, mint nap alászállj lelked mélyére. Meglátod,
értékes kincseket fogsz ott találni.”
Mióta a tenger a lelkemben rejlő
mélységre rányitotta a szemem, nem elégszem meg a mindennapok felszínes
egyhangúságával. Igyekszem egyre többször alámerülni. Elég egy pár pillanatnyi
csend, egy kis Istenre figyelés, pár gondolatnyi ima. És valóban egyre
értékesebb és értékesebb kincseket találok magamban. Rájöttem, hogy nem csak
egy külső, hanem egy belső életem is van, és olyan mélységű, amilyenről nem is
álmodtam. Minduntalan meglep, hogy mennyi gazdagság rejlik bennem.
Nagy, szent titok vagyok – mert
benső gazdagságom kimeríthetetlen.
Te is egy nagy, szent titok vagy!
Benned is ilyen mélység van!
Többek között ez tesz Téged is
nagyon értékessé!
Stuttgart, 2012-11-28.
Imre atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése