Oldalak

hétfő, december 24, 2012

Adventi gondolatok: nagy ünnepek előtt a gonoszlélek támadásba lendül


Bár az utolsó hajnali szentmisére jöttünk össze, mégis el kell mondanunk, hogy a mai nap még nem Karácsony, hanem az utolsó adventi nap: tele izgalommal, felforrósodott várakozással, sokszor túlhajtott tevékenységgel, kifáradt idegrendszerrel. Azt szokták mondani, hogy a zavarosban lehet jól halászni. Nem tudom, hogy ez így van-e, de azt igen, hogy ilyenkor, a nagy ünnepek előtt a gonosz lélek támadásba lendül, és mindent megtesz annak érdekében, hogy mennél kevesebb isteni kegyelem áradjon az emberi lelkekben.

Épen ezért készüljünk fel az esetleges ördögi támadásokra, mert Jézus születésének ünnepe nem egyszerűen emléknap, hanem új születés, és ilyenkor az alvilág azokra támad, akikben lakást szeretne venni a megtestesült Ige, Jézus Krisztus.
Ne engedjük fellángolni a poklot csípős szavakban, szeretetlen vitatkozásokban, most, amikor a Szentlélek Isten fel akarja ragyogtatni bennünk a megtestesült Igét, azt a misztériumot, hogy testvérünkké lett az Atya Fia, hogy mi az ő testvérei lehessünk.
Szeretnénk jók lenni, de legyünk mindenekelőtt alázatosak is: nem szeretünk mi még úgy, ahogyan ma szeretnénk, nem vagyunk még olyan szentek, amilyeneknek ma látszunk, és amire ma indíttatást kapunk. Az alázatosság, az egymás előtt való megalázkodás oltja ki a pokoli lángokat.
Jó adni! Csodálatos ajándékozni! Urunk mondja, jobb adni, mint kapni. Épen ezért ne kapni akarjunk, hanem adni – ingyenesen, minden számítgatás nélkül. S ha nem kapunk viszonzást, ne essünk kétségbe, mert ez által azt az űrt fogjuk hordozni magunkban, amely Jézus szívének a titka az első perctől kezdve az utolsó dobbanásáig. Ő hálátlanságunk ellenére is tovább szeretett bennünket!
Mindazonáltal ha Istennek szeretnénk adni valamit, mint Dávid, aki templomépítésre gondolt, ne feledjük, ő nem hagyja, hogy bárki is felülmúlja nagylelkűségben.
Testvéreim. Ha magunkat ajándékoztuk neki december folyamán a rorátés szentmisék alkalmával, és ajándékozzuk a most következő éjszakán mintegy nászajándékul, ő végtelenül többet fog nekünk adni: örökkévaló önmagát most a szentáldozásban és egykor az örök Karácsonyban.

Nincsenek megjegyzések: