Oldalak

szerda, december 19, 2012

Adventi gondolatok: Fogantatás, áldott állapot és világra szülés – az anyaság misztériuma különös fényt kap ezekben a napokban (Lk 1, 5 – 25)

„Gyermektelen vagy, de fiad születik”(Birák 13,2) – mondja Manoe feleségének az Úr angyala az első olvasmányban. „… nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt,…” (Lk 1,5) – írja Szt. Lukács evangélista Zakariással kapcsolatosan. De idézhetnénk Ábrahám feleségét Sárát, Ráhelt és Hannát, akik mind meg voltak fosztva attól, hogy női mivoltuk kiteljesedjék az anyaságban.

Hogy miért? Természetesen, semmiképpen sem azért, mert ezek a házastársak nem lettek volna nyitottak a gyermek fogadására és bűnös módon beavatkoztak volna (tablettákkal és egyéb fogamzás akadályozó dolgokkal) a természetrendjébe, ahogy teszik sokan manapság és később, amikor „megjön a jobbik eszük”, akkor jajgatnak, hogy nem születik gyerekük…

Talán e kérdéssel kapcsolatosan is, akárcsak a vakon született esetében Jézus válasza az eligazító, a mérvadó: „... Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk” (Jn 9, 3).
Az Ószövetségben a terméketlenség megbélyegzést és szégyent jelentett az asszonyoknak, a teremtéskor kimondott isteni áldás hiányát, mintegy átkozott állapotot.
Ezeket az asszonyokat azonban Isten különleges módon kárpótolta, amikor nemcsak elvette szégyenüket, hanem fiaikat isteni küldetésre választotta ki a nép körében. Ezek a kikönyörgött gyermekek – Sámson és Keresztelő János – még bőségesebb áldás hordozói, s mintha édesanyjukon kívül Istennek is kedvesebbek volnának a többieknél.

Ezek a gyerekek előképek, annak bizonyságai, hogy az Úr a természet rendje fölött is hatalommal bír, s bár a kövekből is tudna fiakat támasztani magának, mégis inkább azt választja, hogy az anyai hivatást és méltóságot magasztalja fel.
S ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy a második isteni személy, szent Fia is édesanyától születik. Mária, a bűntől mentes, így a teremtés eredeti szépségében ragyogó fiatal lány nem meddő, de az ő esetében még csodálatosabb az isteni közbeavatkozás, hiszen ő férfi közbejötte nélkül lesz anyává. Amint a bűntől előre megóvta őt az Úr, úgy itt is a természet rendjét mintegy megelőzve indítja el kegyelmével méhében Isten Fiának földi életét.

Fogantatás, áldott állapot és világra szülés – az anyaság misztériuma különös fényt kap ezekben a napokban. S ahogy Isten meddő asszonyokat áldott meg és tett termékennyé, előkészítve ezzel az asszonyok között legáldottabb, Mária méhe áldott gyümölcsének érkezését, úgy most bennünk akarja az ő életét újra elindítani: hogy a mi buzgó várakozásunk és vágyakozásunk által Krisztus-hordozókká legyünk, akik az ő második eljövetelét készítjük elő azzal, hogy életvitelünkkel, cselekedeteinkkel, szavainkkal a világra szüljük őt.

Milyen a mi életvitelünk, magatartásunk? Milyenek a mi cselekedeteink, szavaink? Ezek által valóban Krisztus-hordozókká válhatunk, az Ő eljövetelét segíthetjük elő a minket körülvevő világban???

Nincsenek megjegyzések: