Napi gondolatok: Vajon az Isten nem szolgátat-e igazságot (Lk 18,1-8)

Jézus itt kimondatlanul is egy olyan bírót mutat be, aki megvesztegethető, akinek pénzt kellett a zsebébe dugni, és aszerint ítélt. Ennek a szegény özvegyasszonynak nem volt sem támogatója, sem pénze, nem volt más tőkéje, mint a türelme, és addig járt a bíró nyakára, míg az meghallgatta, és hogy megszabaduljon tőle, igazságosan döntött, ahogy az asszony kérte.
Erre azt mondja az Úr: Hát nézzétek! Ha a hamis bíró meghallgatja ezt az özvegyasszonyt, hogy képzelitek, hogy a ti Uratok és Gazdátok nem hallgat meg titeket?
Van itt egy kérdés- Vajon az Isten?..., - amit mi így használunk: - Hát az Isten...?
Hányszor mondjuk: Hogyan tűrheti az Isten? Hogy nézheti ezt az Isten? Hát az Isten hol van?
A Bibliában így olvassuk ezt: " Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltoznak hozzá?" - Milyen érdekes, hogy egyszer a mi Urunk, Jézus Krisztus maga kérdi: Hát az Isten...?
Csakhogy Nála ezt jelenti: Miért képzelitek, hogy ha imádkoztok, kéritek Őt, ne hallgatna meg benneteket, ne könyörülne rajtatok?!
Meg lehet kérdezni, hogy akik ezt dühösen, keserűen, káromolva vagy Istent tagadva mondják, ők vajon kérték-e Istent? Vajon kérik-e türelemmel, hosszútűrő türelemmel? Mónika hét évig kérte ez Atyát, hogy parázna fiából, Ágostonból hívő legyen. Mónika nem szűnt meg hét éven át imádkozni a gyerekéért. S egy délután valami nagy nyugtalanság fogta el ezt a fiatal egyetemi tanárt, föl-le sétálgatva a kertben csak azt hallja, "Tolle, lege, Tolle, lege = Vedd és olvasd, vedd és olvasd!" Bemegy a szobába, az anyja Bibliáját nyitva találja az asztalon és olvassa:
" Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne." (Róm 13,13-14)
Ágoston megtér és Hyppo püspöke lesz, óriási, friss hajtás a keresztyén Egyház háromszáz éves ágán. Az anyja hét évig imádkozott érte!
Van-e közöttünk valaki, aki valakiért, vagy valamiért már hét éve kitartóan imádkozik?
Mi egy hét alatt belefáradunk – valljuk meg őszintén. Vagy két hónap alatt. Az már nagy idő, ha valaki hét hónapig imádkozik. Azt mondja Jézus: Hogyne hallgatná meg Isten az ilyet!
És hogyan éljünk mi?