Szent Istvánnak, a magyarok első
királyának és feleségének, Boldog Gizellának a hagyomány szerint több gyermeke
volt. A gyermekek azonban nagyobbrészt már kiskorukban meghaltak. Imre
születésének idejét a legújabb történetírás az 1000 és 1007 közötti évekre
teszi, helyét pedig Székesfehérvárra.
 |
| Zichy Mihály: Szent Imre a ravatalon |
Imre herceg életével kapcsolatban
legnagyobbrészt a krónikák és legendák kevés adataira vagyunk utalva.
Szüzessége miatt századokon át valami nőies, finom, nem e világból való alaknak
rajzolták. "Pedig - írja joggal Sík Sándor - Szent Imre kétségtelenül
erőteljes, férfias jelenség volt." Első nevelői szülei voltak, hitre és
hitben nevelték, mindennap imádkoztak érte. 1015-től egy bencés szerzetes,
Gellért érkezett Pannónia területére, és a király kérésére Imre herceg nevelője
lett. A herceg egy velencei krónika szerint "tudós és szent" volt,
azaz a világi tudományokban is jeleskedett, valamint igyekezett az életszentség
útján járni. A veszprémi Szent György templomban imádkozott, amikor szüzességi
fogadalmat tett szívében. Ekkor még élhetett valamelyik bátyja, így nem is
gondolt arra, hogy a királyi család utódairól neki kellene gondoskodnia.
Amikor tizenöt éves lett,
édesapja személyesen folytatta a nevelését huszonhárom éves koráig. Ekkor
születtek az "intelmek" is. Eztán feleséget kellett választania,
akinek a kilétét pontosan nem tudjuk, azt viszont igen, hogy szűzi tisztaságban
élték házasságukat. Föltehető, hogy Imre úgy gondolta, hogy Istennek tett
szüzességi fogadalma többet jelent majd az ország javára is, mint az a
veszteség, ami ezzel járt.
1031-ben István Székesfehérváron
koronázásra készült. Egyetlen életben maradt fiát akarta megkoronáztatni,
amikor meghozták a hírt: Imre herceget vadászat közben egy földühödött vadkan
halálra sebezte, és sebeibe 1031. szeptember 2-án belehalt.
Szent László király Szent Imrét
atyjával, Istvánnal, és nevelőjével, Gellért püspökkel 1083-ban az ország
főpapjai és világi nagyjai jelenlétében szentté avatta. Azóta példaképe a
magyarságnak, elsősorban a magyar ifjúságnak. Nevét szívesen viselik.
Prohászka Ottokárnak írta:
"Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s
nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint
ha az országot arasznyi uralmával boldogítja."
Forrás: www.katolikus.hu
Az Intelmekből:
,,Uralkodjál mindnyájuknak
felette békességesen, alázatosan, szelíden, haragnak, kevélynek és gyűlölségnek
nélküle, mindiglen elmédben tarván, hogy mind az embereknek egy állapotjuk
vagyon, és hogy semmi föl nem emel, hanemha az alázatosság, és hogy semmi meg
nem aláz, hanemha a kevélység és gyűlölség. Ha békességes lész, akkor királynak
mondatol és király fiának, és szeretve lész mind a vitézektől. Ha haragos,
kevély, gyűlölködő, békétlen lész, nyakadat az ispánoknak és fő jobbágy uraknak
felébe felemeled, bizony a vitézeknek ereje a királyi méltóságoknak lankadására
lészen és idegeneknek adatik a te országod. Ettől félvén, az ispánoknak életét
jó erkölcsöknek rendtartásával kormányozzad, hogy is szereteteddel felövezetten
a királyság méltóságához mindiglen hívségest ragaszkodjanak, hogy országlásod
mindiglen békességes legyen.
Ha bírni akarod a királyságnak
tisztességét, szeressed az igaz ítéletet. Ha bírni akarod a te lelkedet, légy
türelmes... mert a békességtűrő királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig
kegyetlenkednek. Valamikor is adatik néked valamiben ítélned, mi te
méltóságodhoz illő, békességes tűréssel és irgalmassággal, avagy szánakodással
ítéljed meg, hogy dicséretes és ékes legyen a te koronád.
Azért tehát, szerelmetes fiam, én
szívemnek édessége, jövendő sarjak reménysége, kérlek, parancsolom, hogy
mindenütt és mindenben malaszttól gyámolíttatva nemcsak atyádfiaihoz és
rokonaidhoz, avagy fő emberekhez vagy vezérekhez, vagy szomszédokhoz és
lakosokhoz légy kegyelmes, hanemha az idegenekhez is és mindenekhez, kik te
hozzád jőnek. Mert a kegyességnek míve téged mindeneknél nagyobb boldogságra
vezet.''
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése