A vietnamiak hagyományos vallása
a buddhizmus, keverve a taoizmus, konfucianizmus és őskultusz elemeivel. A 16.
sz. kezdetén léptek először katolikus misszionáriusok Vietnam földjére.
A vietnami keresztények az
evangélium terjesztését példás életükkel és hősies helytállásukkal segítették
elő. A szerzetesek és egyházmegyés papok mellett a legkülönbözőbb hivatású
világiak is szenvedtek hitükért. Mert a kereszténység, mint idegen vallás,
fanatikus üldözéssel találkozott. Az első két évszázad során mintegy százezerre
becsülhető azok száma, akiket Krisztusba vetett hitükért megöltek.
A 117 között 96 volt vietnami és
21 külföldi misszionárius. A vietnamiak közül 37 pap és 59 világi keresztény
volt, egyikük hatgyermekes asszony. A hittérítő vértanúk közül 11 spanyol volt,
6 püspök és 5 pap, mindnyájan dominikánusok; 10 pedig francia, 2 püspök és 8
pap, a Külföldi Missziók Társulatából.
76 vértanút lefejeztek, 21-et megfojtottak, 6-ot élve megégettek, 5-öt
megcsonkítottak, 9 pedig a börtönben halt meg az elszenvedett kínzások
következtében. A legkorábbi vértanúk, akikről alapos dokumentáció áll
rendelkezésre, Francisco Gil de Federich és Alonso Lenziana spanyol
dominikánusok voltak, akik 1580 táján jöttek az országba. Gil kilenc éven
keresztül gyümölcsöző apostolkodást irányított a börtönből, míg Lenziana,
tizenhárom éven át állandó menekülésben, titokban hűségesen szolgálta a
benszülött hívőket. Az első indokínai benszülött vértanú Vincent Liem lett.
A tizenkilencedik század első két
évtizedében a kereszténység nagy előrehaladást tett, de ezt drámai módon
szakította meg Minh-Mang (1820-40) és Tu Dúc (1847-83) annami császárok
üldözése. 1832-től minden külföldi misszionárius ki volt tiltva az országból, a
vietnami keresztényeket pedig arra akarták kényszeríteni, hogy megtapossák a
feszületet. A templomokat lerombolták, a keresztény tanítást betiltották. Sokan
szenvedtek halált vagy borzalmas kegyetlenségeket. A spanyol dominikánus
püspököt, a 76 éves Inigo Delgadót
ketrecbe zárták nyilvános kigúnyolás céljából, ahol az éhség és szomjúság ölte
meg, mielőtt lefejezhették volna. A francia Joseph Marchand testéről vörösen
izzó fogókkal tépték le a húst, Jean-Charles
Cornayt ketrecekben való tartás után darabokra vagdalták, fejét három napra
közszemlére tették, majd a folyóba vetették.
Dung-Lac András, akinek nevét a
római naptár mint a 117 vértanú reprezentánsáét említi, benszülött vietnami
egyházmegyés pap volt. Eredeti neve Dung An Trân. 1795 körül született pogány
szülőktől az észak-vietnami Bac-Ninhben. Tizenkét éves korában költözött
családja Hanoiba, hogy munkát találjanak. Ott találkozott egy hotoktatóval,
tőle kapott szállást és élelmet, majd keresztény tanítást három éven keresztül;
Vinh-Triben keresztelték meg, ekkor kapta az András nevet. Megtanulta a kínai
és a latin nyelvet, majd ő is katekista lett. Alkalmasnak találták a teológiai
tanulmányokra, és 1823. március 15-én pappá szentelték. Plébános lett
Ke-Dâmban, ahol fáradhatatlanul prédikált. Sokat böjtölt, szigorú életet élt,
példájára sokan megkeresztelkedtek. 1835-ben, Minh Mang, a „vietnami Nero”
alatt bebörtönözték, de gyülekezete
pénzzel kiváltotta a fogságból. Elváltoztatott néven (Dung helyett Lac)
rejtőzködött az üldözés elől, de 1839. november 10-én ismét letartóztatták,
együtt Peter Thivel, egy másik vietnami pappal, akit gyónás céljából keresett
föl. Másodszor is sikerült mindkettőjüket pénzzel kiváltani. Azonban hamarosan
újból börtönbe kerültek. Mindkettőkjüket Hanoiba vitték és borzalmasan
megkínozták. 1839. december 21-én fejezték le a két papot. Andrást már 1900.
május 27-én boldoggá avatták.
Válogatott, kegyetlen kínzásokat
elszenvedve és hitüket vérükkel megpecsételve lettek a vietnami Egyház
magvetői.
II. János Pál pápa 1988. június
19-én iktatta őket a szentek közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése