Jézus példabeszédében azokról a
személyekről van szó, akik túl könnyedén vesznek egy meghívást, és közömbös
viselkedésük miatt elveszítik jogukat, hogy az asztalhoz ülhessenek, és másokat
hívnak meg helyettük.
.jpg)
Az eredeti jelentés azokra a
saját vallásosságukban öntelt zsidókra utal, akiket felülmúlhatnak az általuk
kiközösítettek; az ősegyház nyilvánvaló párhuzama volt ez, hogy az evangéliumot
Izrael elutasította, a pogányok pedig elfogadták.
Ebben a történetben a házigazda
jellemző módon először barátait és rokonait hívta meg, mielőtt a szegényekhez
és a bénákhoz fordult volna. A kor társadalmi köreiben az volt a szokás, hogy a
vacsora idejének elérkezésekor személyesen meghívták a vendégeket, még akkor
is, ha korábban már küldtek egy meghívót. Az is jellemző volt a keletiekre,
hogy udvariasan visszautasították a meghívást, hogy a házigazda küldöttei még
jobban invitálják őket.
Mire a meghívás megérkezik, a
meghívottak tervei megváltoztak. Kifogásaik talán jogosak voltak. Egy embert
elengedhettek katonai szolgálatából, hogy egy új házról vagy szőlőről
gondoskodhasson, vagy ha nemrégiben eljegyezte magát vagy megházasodott. De a
vendégek annyira tapintatlanok és gondatlanok voltak, hogy nem értesítették a
házigazdát tervük megváltozásáról. Nem vették komolyan vendégszeretetét,
amelyet mindenkinek felajánlott. Isten ajánlata azonban komoly dolog. Aki azt
visszautasítja, annak viselnie kell az elutasítás következményét: az
üdvösségből való kizárást.
A lakomára való meghívás
visszautasítása az ünnepi közösségből való végleges kizárás veszélyét hordozza
magában. A üdvösség lakomájára szóló meghívást nem szabad félvállról venni és
különféle okokkal mentegetőzni, mert az végzetes lehet, az örök üdvösséget
illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése