9. Szelídség és békesség a másokkal szembeni buzgalomban(Egy novícia-mesternőhöz)
Ó, leányom, Isten nagy irgalmasságot gyakorolt önnel, amikor arra emlékeztette szívét, hogy nagylelkűen viselje el felebarátját, és szentül a szívnek a másik ember iránt való édességének vigasztalását öntötte túlbuzgóságának borába.
Éppen erre volt szüksége, drága leányom; buzgósága dicséretes, de az volt a hibája, hogy egy kissé keserű, sürgető, aggodalmas, szőrszálhasogató volt. De már megtisztult mindettől: mostantól fogva szelíd, jóságos, nagylelkű, békés, türelmes.
10. És végül: aggodalom nélkül fogadjuk el, hogy nem mindig sikerül megőrizni a békességünket!
Törekedjen arra, leányom, hogy szívét kedélyállapotának kiegyensúlyozottságán keresztül békességben tartsa. Nem azt mondom, hogy tartsa békességben, hanem hogy törekedjen rá; ez legyen a legfőbb gondja. Ne aggódjon azonban, ha nem sikerül azonnal lecsendesítenie érzelmeinek csapongását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése