Oldalak

vasárnap, november 11, 2012

A szentek tanítása: A békesség útja – III. rész - Írta: Szalézi Szent Ferenc (1567-1622)

5. Csak Istenre vágyakozzunk teljes mértékben, más dolgokra mérsékelten!

Egyedül Istent kell akarnunk teljesen, változatlanul, visszavonhatatlanul, de az Őt szolgáló eszközöket csak mérsékelten, módjával szabad akarnunk, azért, hogy ha megakadályoznak bennünket ezek használatában, ne rázzon meg túlságosan.

6. Bizalom a Gondviselésben

Az isteni Gondviselés mértéke velünk kapcsolatban akkora, amennyire bízunk benne.

Ne emberi megértéssel próbáljon felkészülni ennek az életnek a nehézségeire, hanem azzal a tökéletes reménnyel, hogy amikor ezek érkeznek, Isten, akihez tartozik, meg fogja szabadítani tőlük. Mostanáig megőrizte önt, csak helyezkedjen el jól Gondviselésének kezében, minden esetben meg fogja segíteni, s ha nem tud járni, karjában viszi majd. Mitől kell félnie, drága leányom, ha Istenhez tartozik, aki oly biztosan megerősített minket afelől, hogy az Őt szeretőknek minden a boldogságukra válik. Ne gondoljon arra, hogy mi fog történni holnap, mert ugyanaz az Örök Atya, aki ma gondot visel önről, meg fogja tenni holnap és mindig. Vagy egyáltalán nem ad rosszat; vagy ha ad, legyőzhetetlen bátorságot is ad mellé, hogy elviselje.

Maradjon meg békességben, drága leányom, távolítsa el képzeletéből azt, ami megzavarhatja, és mondja gyakran a mi Urunknak: „Ó, Isten, Te vagy az én Istenem, s én rád bízom magam, Te segíteni fogsz, és menedékem leszel, nem fogok semmitől sem félni, mert nemcsak velem vagy, hanem bennem is, s én benned. Mitől félhetne a gyermek egy ilyen Atya karjában?” Legyen igazi gyermek, drága leányom, s amint tudja, a gyermekek nem gondolnak annyi mindenre, hiszen van, aki gondol helyettük: bizony elég erősek, ha apjukkal maradnak. Tegyen hát így, drága leányom, és békessége lesz.
Folytatjuk...

Nincsenek megjegyzések: