(Bevezető egy karácsonyig tartó lelki sorozathoz – dec.
19.)
„Az evangéliumban nem arról van szó, hogy az ember
sikeres legyen, hanem arról, hogy gyümölcsöt teremjen. A sikert mi magunk
élvezhetjük. A gyümölcsből pedig mások is élnek.”
(Phil Bosmans)
Ez a mondat nem könyvből, nem idézetgyűjteményből, nem az
internet zajából érkezett hozzánk.
Postán jött.
Karácsonyi üzenetként, jókívánságként egy másik szerzetesközösségtől, egy
borítékban, a ferences kolostorunkba.
Talán éppen ezért talált szíven.
Nem harsány volt, nem tanító jellegű, nem „nagy igazságként” ránk boruló mondat
– hanem csendes, testvéri ajándék. Olyan, amilyennek az Adventnek is lennie
kellene.
Ahogy olvastam, azonnal éreztem: ez a mondat nem akar
lezárni semmit, hanem meg akar nyitni bennünk valamit. Gondolkodást. Imát.
Megkülönböztetést.
Mert valljuk be őszintén: a „siker” szót értjük.
Ismerjük. Használjuk. Még akkor is, ha szerzetesként élünk.
Lehet sikeres egy program, egy rendezvény, egy közösség, egy szolgálat, egy év.
És ezek önmagukban nem rosszak. A siker jó érzés. Megerősít. Visszajelez. Néha
még hálát is ébreszt.
De Bosmans mondata finoman elmozdítja a hangsúlyt:
nem azt kérdezi, hogy mit értünk el, hanem azt, hogy mi termett rajtunk –
vagyis milyen élet fakadt belőlünk mások számára, lett-e valakinek könnyebb,
reménytelibb az élete miattunk.”
A gyümölcs logikája más.
A gyümölcs nem magáért van.
A gyümölcs nem dicsekszik.
A gyümölcsből más él.
És itt válik ez a gondolat igazán adventivé.
Advent nem a siker ideje.
Nem a látványos eredményeké.
Hanem a várakozásé, az érlelődésé, a rejtett növekedésé. Annak az ideje, amikor
talán még nem látszik semmi – de belül már készül az élet.
Ez a néhány nap Karácsonyig jó alkalom lehet arra, hogy
játsszunk – de nem felszínesen, hanem lélekben – ezzel a két szóval: siker
és gyümölcs.
- Mikor
járhatnak együtt?
- Mikor
válnak áldássá?
- Mikor
fedik el egymást?
- Mikor
lesz a siker gyümölcstelen?
- És
mikor terem a gyümölcs úgy, hogy közben senki sem tapsol?
Ezért született meg ez a rövid adventi sorozat ötlete.
Nem tanítani akar, hanem kísérni Karácsony felé.
Segíteni megérkezni a betlehemi istállóhoz – nem, mint sikeres emberek, hanem
mint a „remény zarándokai”.
Mert Karácsony végső soron nem más, mint az, hogy:
„Az Ige testé lett.”
Isten nem elméletet adott, nem eredményt produkált, nem sikert aratott – hanem életet
ajándékozott, amelyből a világ élhet.
Ha ebben a néhány napban akár csak egyetlen gondolat,
egyetlen felismerés, egyetlen csendes elhatározás születik meg bennünk – akkor
már gyümölcsöt termettünk.
A siker majd eldől.
A gyümölcs már most érlelődik.
(Folytatás: december 20.)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése