📖 Számok könyve
24,2–7.15–17a
📖
Máté evangéliuma 21,23–27
A nap végén, amikor elcsendesedik körülöttünk minden, jó visszanézni arra, hogyan vezettek ma a lépések. Reggel a csillag fénye indított útnak, napközben kérdések kísértek: mi mozgat igazán, kinek a szavára hallgatok, mi ad irányt a döntéseimnek? A Szentírás ma azt tanította, hogy Isten akkor is szól, amikor még nem látunk mindent tisztán: „Látom őt, de nem most… csillag tűnik fel Jákobból” (Szám 24,17). Ez a csillag nem siettet, hanem hív.
Az evangéliumban Jézust kérdezik a hatalmáról, de Ő a szívünkre kérdez vissza (vö. Mt 21,23–27). Nem a szavaink, hanem a válaszolt életünk mutatja meg, kihez tartozunk. Ha ma volt bennünk bűnbánat, az már a fény felé fordulás; ha volt jóság, az már Krisztus jelenlétének jele. És ha volt bizonytalanság, az sem kudarc, hanem az út része. Advent harmadik hetének estéjén elég felismerni: megtettem-e ma azt az egy őszinte lépést, amely közelebb vitt a megszületni készülő Úrhoz?
Esti ima
Urunk Jézus Krisztus,
köszönöm ezt a napot, minden kérdésével és válaszával együtt.
Köszönöm, hogy nem elítéltél, hanem hívtál,
nem sürgettél, hanem vezettél.
Bocsásd meg, ahol elfordultam a fénytől,
és erősíts meg ott, ahol a jót kerestem.
Tisztítsd meg szívemet a felszínességtől,
és taníts elkötelezett, élő követésre.
Add, hogy holnap is felismerjem csillagod irányát,
és legyen bátorságom újra elindulni feléd.
Ámen.
Csendes útravaló az éjszakára
Isten nem a nagy válaszokat várja tőlünk, hanem az
őszinte szívet – és az egy lépést, amelyet ma megtettünk felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése