Jézus
világosan fogalmaz: „Azok az én anyám és testvéreim, akik hallgatják Isten
szavát és meg is teszik.” (Lk 8,21) Ez az evangélium arra hív, hogy a
kereszténység ne csak szép szavakban, hanem a hétköznapok konkrét tetteiben
nyilvánuljon meg.
Szent Pio
atya – a 20. század stigmatizált, ferences szentje – ezt az életével
tanúsította. Nem elméleti hívő volt, hanem olyan ember, aki teljes szívvel
engedelmeskedett Istennek. Szenvedéseit felajánlotta, élete minden pillanatát
imára, gyóntatásra és szolgálatra fordította. A világ zajában is képes volt
Isten hangjára figyelni – és azt cselekedni.
A mai
ember számára, aki állandó rohanásban, sokszor hit és bizalom nélkül él,
különösen aktuális ez az üzenet. Krisztus családjához tartozni nem feltétlenül
különleges tetteket jelent, hanem hűséget a kicsiben: szeretettel fordulni a
családtaghoz, türelemmel viselni a munkatársat, hittel imádkozni a
nehézségekben, őszintén vállalni a hitet a közösségben.
Pio atya
gyakran mondta: „Imádkozzatok, higgyetek, és ne aggódjatok! Az aggodalom
haszontalan. Isten irgalma végtelen.” Ez a lelkület segíthet bennünket is,
hogy a világ szorongásai között békét találjunk. Mert aki Isten igéjét
befogadja és megcselekszi, az Krisztus családjához tartozik, és soha nincs
egyedül: testvérei és anyja között van maga az Úr Jézus.
Az élet
útján járva emlékezzünk: igazi hazánk a mennyben van, de az odavezető út itt a
földön kezdődik – a mindennapi engedelmességben és szeretetben.
Napi
útravaló

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése