„Velünk az Isten – amikor az ígéret testet ölt” - Advent 4. vasárnapja – december 21. reggel

📖 Bibliai alap: Iz 7,10-14 - Róm1,1-7 - Mt 1,18-24

„Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezik el.” (Iz 7,14)

„…Isten Fia lett Dávid utódjaként test szerint…” (Róm 1,3)

„Ne félj magadhoz venni Máriát… mert aki benne fogantatott, a Szentlélektől van.” (Mt 1,20)

Advent negyedik vasárnapján már egészen közel van a Karácsony. Már csak hármat alszunk. A várakozás szinte tapintható: az üzletek fényei, az otthonok készülődése, a diákok öröme a vakáció kezdetén, a dolgozók fáradtsága az évvégi hajrában. Mindenki máshonnan érkezik ide – mégis mindannyian ugyanarra várunk: valami többre, ami értelmet, békét, reményt ad.

Izajás próféta idejében félelem uralkodott. Bizonytalanság, politikai szorítás, emberi számítások. Isten azonban nem magyarázkodik, hanem jelet ad: „Velünk az Isten.” Nem elméletet, nem rendszert – jelenlétet.

Pál apostol a rómaiaknak már kimondja: ez az ígéret beteljesedett. Jézus Krisztus nem szép gondolat, hanem valóságos személy, aki belépett a történelembe, a mindennapokba, a munkába, a tanulásba, az örömbe és a szenvedésbe. Az evangélium nem a kiváltságosoké: szól a kétkezi munkásnak és az értelmiséginek, a fáradt szülőnek és az iskolásnak, aki most végre pihenhet.

Máté evangéliumában József áll előttünk: csendes, igaz ember. Nem hangos, nem látványos hívő. Megszokhatta volna a vallást, dönthetett volna a könnyebb út mellett – mégis engedi, hogy Isten felülírja a terveit. Nem érti teljesen, de bízik. Ez az igazi hit kezdete.

Ez az adventi vasárnap kérdez minket is:

• A bűnbánókat: hiszed-e, hogy Isten irgalma nagyobb a bűnödnél?
• A jót cselekvőket: mered-e még szebben, még tisztábban élni az életed?
• A felszínes, hagyományokba kapaszkodó keresztényeket: csak a szokásaidhoz, vagy Krisztushoz tartozol-e?
• A megszokásban élő hívőket: mikor beszélgettél utoljára szívből Istennel, nem kötelességből, hanem vágyból?

A Karácsony nem lesz automatikusan élő és boldog. Azzá válik, ha engedjük, hogy az „Emmánuel” ne csak az ünnep szava legyen, hanem mindennapi valóság: a családban, a munkahelyen, az iskolában, az emberi kapcsolatainkban.

Most, advent utolsó napjaiban, lassítsunk. Tegyük le, ami felesleges. Béküljünk ki, kérjünk bocsánatot, adjunk időt egymásnak – és Istennek. Így lesz emberibb a kapcsolatunk felebarátainkkal, és kiegyensúlyozottabb a földi életünk. 

Ima

Urunk, Jézus Krisztus,

Te nem a zajos világba, hanem az emberi szív csendjébe érkezel.

Add, hogy advent utolsó napjaiban felismerjük: szükségünk van Rád.

Gyógyítsd meg, ami bennünk sebzett,

ébreszd fel, ami bennünk elaludt,

és tedd élővé a hitünket,

hogy Karácsonyunk ne csak szép,

hanem igazán Veled megélt ünnep legyen.

Ámen. 

Útravaló gondolat

Ne csak Karácsonyra készülj, hanem engedd, hogy Isten helyet készítsen a maga számára szívedben.