(Adventi zarándoklat Karácsony felé – december 20.)
Mert van olyan siker, amely mögött nem terem semmi.
Az evangélium nem idegen ettől a tapasztalattól. Jézus nem
egyszer szembesít azzal, hogy lehet valami kívülről rendben, belül mégis
terméketlen. Gondoljunk csak a fügefára, amelynek volt lombja, de nem volt
gyümölcse.
Lehet:
- elfoglalt
az életünk,
- tele
a naptárunk,
- jól
szervezettek a programjaink,
és közben észrevétlenül eltűnik az, amiért mindez lenne: az
ember.
Advent különösen alkalmas idő arra, hogy ezt felismerjük.
Mert Advent nem a látszatról szól, bár a profán világban úgy tűnik,
hanem az igazságról. Arról, ami a felszín alatt történik – vagy éppen
nem történik.
A gyümölcstelen siker egyik legnagyobb veszélye, hogy
elégedetté tesz, és nem enged tovább kérdezni. Megnyugtat: „haladunk”,
„jól csináljuk”, „működik”. Csak éppen nem változtat meg senkit.
De ott megszületik valami/valaki, amiből/akiből azóta is
élünk.
Ezért fontos ma, december 20-án, megállni egy pillanatra, és
nem önvádba esni, hanem őszintén kérdezni:
- Van-e
olyan „siker” az életemben, amely mögött már nem keresem a gyümölcsöt?
- Van-e
olyan szolgálat, kapcsolat, szerep, amelyből hiányzik az irgalom?
- Merek-e
lemondani a látszatról a termékenység kedvéért?
És ahol élet van, ott előbb-utóbb gyümölcs is terem.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése