Az este mindig másként szólít meg, mint a reggel. Reggel
indulunk, este visszatérünk: önmagunkhoz és Istenhez.
Ma Anna és Mária alakja kísér bennünket lefekvés előtt.
Anna, aki hosszú várakozás után karjába vehette gyermekét, és mégis volt ereje
kimondani: „az Úrnak adom”. Mária pedig, aki nem birtokolni akarja azt, ami
benne növekszik, hanem magasztalja az Urat, mert tudja: minden ajándék tőle van
és hozzá tartozik.
Az este jó alkalom arra, hogy megkérdezzük magunktól: mit
kaptam ma? Nemcsak a jót, hanem a nehezet is. A fáradtságot, a
türelmetlenséget, az el nem mondott szavakat, a csendet. Anna tanít bennünket
arra, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen ahhoz, amit kaptunk, Mária pedig arra,
hogy ne magunkat ünnepeljük, hanem Istent, aki csendben nagy dolgokat tesz.
Advent utolsó napjai nem a teljesítményről szólnak, hanem az
átadásról. Estére különösen is igaz ez: amikor már nincs mit bizonyítani, csak megállni
lehet. Isten nem elszámoltatni akar, hanem befogadni mindazt, amit őszintén elé
viszünk. Ha ma nem sikerült minden, ha maradt bennünk hiány vagy kérdés, az sem
akadály – csak egy újabb ajtó, amelyen keresztül Ő beléphet.
Az éjszaka a bizalom ideje. Amikor elalszunk, valójában
rábízzuk magunkat arra, aki virraszt fölöttünk.
Esti ima
Urunk, Istenünk,
köszönöm ezt a napot mindazzal együtt, ami benne volt.
Köszönöm az ajándékokat és a terheket is,
mert tudom, hogy mindezt formálásomra adtad.
Anna hitével szeretném letenni eléd mindazt,
amihez túlságosan ragaszkodom,
és Mária alázatával szeretnélek magasztalni azért,
amit csendben, észrevétlenül végzel bennem.
Fogadd el ezt az estét, a pihenésemet, a szívemet.
Őrizz meg az éjszakában,
és készíts fel a holnapi találkozásra Veled.
Ámen.
Jó éjt gondolat (mottó):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése