Ábrahám, Sára és a hit hősei példát mutatnak nekünk: elindultak, amikor Isten hívta őket, pedig nem látták a teljes tervet. Nem tudták, milyen lesz az út, hová vezet pontosan, de hittek az ígéretben. Ez a hit nem csupán intellektuális beleegyezés volt, hanem bátor lépés az ismeretlenbe, teljes bizalom Istenben.
Ma reggel Jézus is ezt a hitet kéri tőlünk: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” – kérdezi a háborgó tengeren (vö Mk 4,35-41). Az apostolok, akik már látták csodáit, akik nap mint nap Vele voltak, még mindig küzdöttek a bizalom hiányával. Mi sem vagyunk különbek: a viharos élethelyzetek, a bizonytalanság, a jövőtől való félelem megrendíthet bennünket.
De a hit azt jelenti, hogy az élet viharai közepette is rábízzuk magunkat Istenre. Hinni annyi, mint elindulni, mint Ábrahám, anélkül, hogy mindent látnánk előre. Mint Sára, aki hitt az ígéret beteljesedésében, bár emberileg lehetetlennek tűnt. Mint az apostolok, akik végül megtanulták, hogy Krisztus jelenlétében nincs mitől félniük.
Ma reggel kérdezzük meg magunktól: Miben hív Isten ma engem hitből cselekedni? Hol van az életemben az a terület, ahol a félelem még visszatart? Merem-e Istenre bízni azt, amit nem látok?
A hit bátorsága azt jelenti, hogy a viharban is tudjuk: Isten ott van velünk a csónakban. És ha Ő velünk van, nincs mitől félnünk.
Áldott napot kívánok mindenkinek, bátorsággal és bizalommal az ismeretlenbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése