Morfondírozom: "A Megsebzett Élet és a Rügyek Reménye" avagy az öreg almafa üzenete

fr. Szilveszter archivum 

Nézzünk rá erre a képre, amely egy öreg almafa törzsét ábrázolja – sebzett, odvas, kiszáradóban, mégis fiatal rügyeket hajtó ágakkal. Első pillantásra a kép kettőssége szembeötlő: a haldokló törzs és az életet hordozó új hajtások egyazon fán. A színek is ezt az ellentétet hordozzák: a fakó, repedezett, szürkés-barnás törzs mellett a friss zöld rügyek és az ég kékesszürke árnyalata.

De mit látunk valójában? Egy életért küzdő fát. Egy fa, amely magán viseli az idő és a viharok nyomait, de mégsem adja fel. Odvai mintha üres szemek lennének, amelyek sok mindent láttak már – veszteséget, elmúlást, de talán csodát is.

A kép mélyebb üzenete: a sebzettség és az újrakezdés

Ez a fa a mi életünk tükre. Mindannyian hordozunk sebeket, töréseket, veszteségeket. Az idő nyomokat hagy rajtunk, olykor belső ürességet is érzünk, akár az odvas törzs. De ez a fa nemcsak a múltról beszél, hanem a jövőről is. A rügyek az újjászületés jelei. Nem számít, mennyire megsebzett az életünk, mindig van remény a megújulásra.

A fa odvai a múlt sebeit jelképezhetik, de egyben otthonként is szolgálhatnak. Hány madár pihenhetett meg bennük? Hány kis állat találhatott menedéket benne? Lehet, hogy amit mi törésnek és hiánynak látunk, más számára áldás és menedék.

A kép lelki üzenete: Isten a törött életekben is jelen van

Ha beléphetnénk a kép világába, talán egy vándorként állnánk meg előtte, aki hosszú út után keresi az értelmét annak, amit lát. Észrevennénk, hogy Isten nem tökéletes formákat keres, hanem olyan életeket, amelyek megsebzetten is képesek újra sarjadni.

Jézus maga is ezt tanította: „Ha a földbe esett búzaszem el nem hal, egymaga marad; de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). A mi életünk is lehet odvas, kopott, sebzett – de ha Isten kezébe tesszük, új élet fakadhat belőle.

Hogyan szemléljük a képet?

Maradjunk egy kicsit a kép előtt és figyeljük meg, mit vált ki belőlünk. Észrevesszük-e a saját életünk „odvait”, amelyeket szégyellünk vagy el akarunk rejteni? Látjuk-e azokat a kis rügyeket is, amelyeket talán Isten már elhelyezett bennünk, de még nem vettünk észre?

A kép üzenete világos: a sebzettség nem a vég, hanem a lehetőség kezdete. Engedjük, hogy Isten új életet fakasszon belőlünk is.

Imádkozzunk így:

„Uram, itt vagyok, sebzetten és gyengén, mint ez az öreg fa. De Te, aki életet adsz a száraz ágaknak is, újíts meg engem! Hadd hozzak új gyümölcsöt, hadd sarjadjak új reménnyel, hadd legyek menedék mások számára is. Ámen.”

---

Utó irat: Ez a kép és az elmélkedés egyaránt segíthet mélyebben megérteni saját életünket és kapcsolatunkat Istennel. Remélem, hogy ez a gondolatmenet segít a szemlélődésben és a hit elmélyítésében.