 |
| fr. Szilveszter archívuma |
Első pillantásra a kép egy egyszerű téli jelenetet ábrázol: a fotós árnyéka vetül a hóval borított földre. Az árnyék hosszú és határozott, a napfény éles kontrasztot ad neki.
De valóban csak egy árnyékról van szó? Vagy ez a kép sokkal többet mond el rólunk, az életünkről és az Isten előtti létünkről?
1. A felszín: egy ember árnyéka a havon
A kép középpontjában az árnyék áll, míg a háttér tiszta, érintetlen hó. Az első benyomás talán a magány érzése: egyedül állunk a világban, és csak az árnyékunk van velünk. A téli táj csendet és hideget sugall, mintha a világ megállt volna egy pillanatra, és mi magunkra maradtunk a gondolatainkkal.
De vajon ez az árnyék valóban mi vagyunk? Vagy csak egy halvány lenyomata annak, akik valójában vagyunk?
2. Az árnyék teológiája: Kik vagyunk valójában?
A Szentírásban az árnyék gyakran az emberi élet törékenységét, mulandóságát jelképezi. Dávid király így fogalmaz: „Csak árnyék az ember, bizony hiába futkos, kincseket gyűjt, de nem tudja, kié lesz.” (Zsolt 39,7)
Ez a kép emlékeztethet minket arra, hogy földi életünk csupán egy röpke pillanat az örökkévalósághoz képest. Ahogyan az árnyék eltűnik, ha a fény iránya változik, úgy életünk is gyorsan tovatűnik. De vajon csak ennyi lenne az ember? Egy múló árnyék, amely rövid időre megjelenik, majd eltűnik?
A keresztény hit szerint nem. Az árnyék nem a teljes valóság, hanem annak csak egy vetülete. Isten szemében mi nem puszta árnyak vagyunk, hanem szeretett gyermekei, akiket Ő a saját képére és hasonlatosságára teremtett.
3. Az árnyék mögött a fény forrása van
Fontos felismernünk, hogy ahol árnyék van, ott szükségszerűen fény is van. Az árnyék nem létezhet a világosság nélkül. Ez a kép tehát nemcsak a mulandóságunkra emlékeztet, hanem arra is, hogy van egy fényforrás, amely meghatározza létünket.
Ez a fényforrás maga Isten, akiről János apostol ezt írja: „Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (1Jn 1,5)
Ha az árnyékunkat látjuk, az azt jelenti, hogy van egy irány, ahonnan a fény érkezik. Vajon életünkben észrevesszük ezt a fényt? Tudatosan Isten felé fordulunk, vagy csak az árnyékainkra figyelünk?
4. Lelki életünk és az árnyékaink
Mindannyiunknak vannak „árnyékai” az életünkben: félelmeink, bűneink, múltbeli sebeink, kudarcaink. Néha ezek az árnyékok határoznak meg minket, és elfeledkezünk arról, hogy a fény sokkal erősebb náluk.
Ahogyan a nap elmozdul az égen, és az árnyékok változnak, úgy a hitünk növekedésével árnyékaink is átalakulhatnak. Isten kegyelme képes a legsötétebb árnyékainkat is fénybe borítani.
Jézus ezt mondja:
„Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem
övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)
Nem kell az árnyékainkban élnünk. Isten világossága elérhető számunkra, ha engedjük, hogy megvilágítsa életünket.
5. Mit üzen ez a kép az életünkről és hitünkről?
Ez a kép arra hív, hogy gondolkodjunk el az alábbi kérdéseken:
- Hol vannak az árnyékaink az életünkben?
- Milyen fényforrás felé fordulunk nap mint nap?
- Csak az árnyékainkra figyelünk, vagy a világosságra is, amely létrehozza őket?
- Tudjuk-e Isten szemével látni önmagunkat – de nem, mint egy mulandó árnyékot, hanem mint egy szeretett gyermeket?
Az árnyékunk talán hosszú és sötét a hóban, de ez nem a teljes kép. Ott van a fény is, amely megteremti ezt az árnyékot. Az igazi kérdés az, hogy merre fordulunk: az árnyékunk felé, vagy a fény felé, amely életet és reményt ad.
Befejezés: Ima és remény
Uram, köszönöm, hogy Te vagy a világ világossága. Amikor árnyékok vesznek körül, segíts felismernem, hogy azok csak a Te fényed jelenlétének jelei. Ne engedd, hogy a félelem és a mulandóság árnyékai uralkodjanak rajtam, hanem vezess engem egyre közelebb Hozzád. Add, hogy mindig a fény irányába lépjek, hogy életem a Te világosságodat tükrözze a világban. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése