kedd, március 10, 2015

Nagyböjti gondolatok: "Fogadd el, Urunk, megtört szívünket és alázatos lelkünket."

A kép forrás helye itt érhető el
A nehézségek, a hétköznapok üressége, a vélt sérelmek, a valós fájdalmak, a kudarcok közepette, kiszáradva, sebeket ejtve egymáson, mintha semmink sem lenne, amivel kiengesztelhetnénk egymást, amivel hitelesen odaállhatnánk egymás elé.

És az Úr elé? Mivel, hogyan kezdjük újra? Honnan vegyük a bátorságot? Mintha elfogytak volna a szavak, kiüresedtek volna az imák, hamisan csengene az ének...

Azarja pedig énekel a tűz közepén. "Semmink sincsen csak megtört szívünk és alázatos lelkünk, ne engedd, hogy szégyent valljunk, tégy velünk nagy irgalmasságod szerint!"

Nekünk pedig adj erőt, hogy nekiveselkedjünk és hetvenszer hétszer is újra kezdjük, és ne fáradjunk bele, hogy tartozásainkat elengedjük egymásnak és könnyűvé tegyük, ha kérni kell...

Szentírási olvasmányok: Dán 3,25.34–43; Zs 24; Mt 18,21–35

Forrás: nagyböjti és adventi üzenetek listája

Nincsenek megjegyzések:

Tanú, aki személyes tapasztalatból tesz kijelentést – Húsvét 3. vasárnapja

Szentírási részek: ApCsel 3,13-15.17-19. // Lk 24,35-48 A mai szentírási részekben kétszer is elhangzik a „tanú” szó. Először Péter ajkán. A...