péntek, március 07, 2014

A legnehezebb böjt, hogy lehajoljunk a sérült emberhez, böjt az is, ha megsimogatjuk szenvedő embertársunkat – Ferenc pápa péntek reggeli homíliája

RealAudioMP3 „Szégyellem fivérem, vagy nővérem testét?” – ez a kérdés volt a vezérfonala Ferenc pápa homíliájának pénteken reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A hitélet szorosan kapcsolódik a szegények iránti szeretethez. A pusztán szavakban megvallott hit álszentség.

A kereszténység nem egy lélek nélküli szabályzat, formális előírások gyűjteménye olyan emberek számára, akik magukra öltik az álszentség szép arcát, hogy elrejtsék szeretet nélküli szívüket. A kereszténység magának Krisztusnak a „teste”, aki nem szégyelli, hogy lehajoljon a szenvedőkhöz. A pápa a napi evangéliumi szakaszból kiindulva fejtette ki gondolatait (Mt 9,14-15).

A törvénytudók bírálják Jézus tanítványait, mert nem tartják tiszteletben a böjtöt, ők, a farizeusok pedig ezzel szemben gyakran böjtölnek. A törvénytudók a parancsolatok előírásait „formasággá” változtatták, a vallási életet etikává alakították át és elfeledkeztek gyökeréről, ami nem más, mint az üdvösségtörténet, a kiválasztott nép, a szövetség.

Ha az Úrtól egy Atya szeretetét kapjuk, megkapjuk egy nép identitását, és azt etikává változtatjuk, ez azt jelenti, hogy visszautasítjuk a szeretet ajándékát. Ezek az álszent emberek jók, mindent megtesznek, amit kell. Jónak látszanak! Etikusak, de jóság nélkül, mert elveszítették annak az érzését, hogy egy néphez tartoznak. Az üdvösséget az Úr egy népen belül, egy néphez való tartozáson belül adja – fejtette ki a pápa.

Már Izajás próféta is világosan leírta, hogy mit jelent az Istennek tetsző böjt. Az első olvasmányban hallottuk (vö. Iz 58,1-9a): „oldd le a jogtalan bilincseket, bocsásd szabadon az elnyomottakat, törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be”.

Ez az a böjt, amit az Úr kér tőlünk. Olyan böjt, amely aggódik testvére élete miatt, amely nem szégyelli embertársa testét – ahogy ezt Izajás is mondja. Tökéletesedésünk, életszentségünk népünkkel együtt halad előre, amelyben kiválasztást nyertünk, és amelybe beépültünk. Életszentségünk legnagyobb tette éppen embertársunk testében, Jézus Krisztus testében van. Életszentségünk tette itt, most, az oltárnál, nem egy álszent böjtölés: azt jelenti, hogy nem szégyelljük Krisztus testét, aki ma ide jön közénk! Ez Krisztus Testének és Vérének titka. Azt jelenti, hogy megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, ápoljuk a betegeket, az időseket, azokat, akik semmit sem tudnak cserébe nyújtani – mondta homíliájában a pápa.

Ez azt jelenti, hogy a legnehezebb böjt a jóság böjtje. Erre a böjtre képes az Irgalmas Szamaritánus, aki lehajol a sebesültre. A pap viszont rátekint ugyanarra a szerencsétlenre, de tovább folytatja útját, talán attól fél, hogy megfertőződik. Ez tehát ma az egyház kérdése: szégyellem magam fivérem, nővérem teste miatt?

Amikor alamizsnát adok, hagyom, hogy lehulljon a pénzérme, anélkül, hogy megérinteném a kéregető kezét? És ha véletlenül hozzáérek, akkor azonnal megtörlöm a kezemet? Amikor alamizsnát adok, belenézek testvérem tekintetébe? Meglátogatom-e a betegeket? Gyengéden köszöntöm-e őket? Van egy kérdés, ami talán segít nekünk: meg tudom-e simogatni a betegeket, az időseket, a gyermekeket, vagy elveszítettem a simogatás érzékét? Ezek az álszentek nem tudtak simogatni! Elfelejtették. Ne szégyelljük embertársaink testét: a mi testünk! Aszerint ítélkeznek majd felettünk, hogy hogyan bánunk testvéreinkkel – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm)

Forrás: Vatikáni Rádió

Nincsenek megjegyzések:

Tanú, aki személyes tapasztalatból tesz kijelentést – Húsvét 3. vasárnapja

Szentírási részek: ApCsel 3,13-15.17-19. // Lk 24,35-48 A mai szentírási részekben kétszer is elhangzik a „tanú” szó. Először Péter ajkán. A...