Az első missziós útról visszatérő apostolokban Jézus előre látja Egyházának sátánt legyőző erejét. Mintegy az egész eljövendő egyháztörténelmet előre ünnepli, amely nem más, mint egyetlen hatalmas exorcizmus az Atya dicsőségére. Nemcsak saját személyében törte meg a gonosz hatalmát, hanem az evangélium hirdetése által is, hiszen az igehirdetés sajátos értelemben vett ördögűzés, illetve győzelem a világ és a pokol hatalmai fölött. Ez azt jelenti, hogy ha egy gyatra képességű, de hívő pap prédikál valamikor a harmadik évezredben, az ugyanaz, mintha Krisztus prédikálna, s ahol a keresztények szavukkal és életükkel megvallják Krisztusba mint Isten Fiába vetett hitüket és hirdetik az evangéliumot, ott a gonosz veresége biztosra vehető, mert a szívbéli megtéréssel szemben teljesen tehetetlen.
Ez annak a bizalomnak is az alapja, amire az Olvasmányban szólít fel bennünket az Úr prófétája által: „Bízzatok, fiaim, és kiáltsatok Istenhez! Aki elvitt, az vissza is hoz, mert megemlékezik rólatok. Amint egykor elmétek távol járt az Úrtól, most térjetek hozzá, és tízszer jobban keressétek őt újra!” Isten tervében mindennek, még a gonosz erőinek is megvan a szerepe, és nincs az a csapás, az a bűneink által előidézett nyomorúságos helyzet, amelyből ne tudná a legjobbat kihozni. Nem úgy a történelem Ura ő, hogy lépten-nyomon közbeavatkozna az események menetébe, hanem hogy az emberi – jó és rossz – döntéseket, cselekedeteket rendre az üdvösség szolgálatába állítja. Így válik a világtörténelem üdvtörténetté, s a mai Evangélium azt is kinyilatkoztatja nekünk, hogy ennek az üdvtörténetnek nem a hatalmasok a főszereplői, hanem éppenséggel a kicsinyek, az egyszerűek. Ők azok, akiket nem vakít el saját nagyszerűségük, akik nem hiszik magukról, hogy történelemformáló tetteket visznek végbe, hanem egyszerűen belesimulnak Isten akaratába, s éppen ezáltal válnak a történelem valódi alakítóivá.
Átélted Isten szabadító művét, melyet benned vagy általad vitt végbe? Adj hálát, és ragaszkodj hozzá még sokkal jobban, mint azelőtt. Hiszen az a rabság, amikor távol vagyunk tőle – Izrael is előbb elidegenedett Urától, a fogság csak ennek az eltávolodásnak a testi, kézzelfogható megnyilvánulása volt –, s a szabadság az, amikor szakítunk a gonosszal, s Istennel élünk mindennap.
Bár 4,5-12.27-29; Lk 10,17-24
fr. Barsi Balázs ofm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése