Oldalak

szerda, október 09, 2013

Gondolat foszlányok a Miatyánkkal kapcsolatban (Lk 11, 1 – 4.)

Az Úr a korabeli helytelen imaszokásokkal fordul szembe. Sokszor értelmetlen szóhalmazokban látták az ima lényegét, amint ezt az előkerült görög mágikus szövegek mutatják.

Miatyánk, Brooklyn Museum: James Tissot
Jézus szavai egy lényegében pogány alapállást lepleznek le, amely bennünket is kísért: azt a fajta imádkozást, amikor az ember mintegy el akarja fárasztani szövegével az istenséget, hogy az rábólintson a kérésére…

Jézus megtanítja hallgatóit a Miatyánkra. Az ősegyházban naponta háromszor imádkozták. Ebben az imában először is az Istent Atya szóval illetjük, ez kifejezi az emberek egymásközti testvériségét. Utána a Szent Máté evangéliumában szereplő hét kéréssel szemben, itt Szent Lukács evangéliumában csak öt kérésben adjuk elő kívánságainkat.

A Miatyánk a legvilágosabb és rövidségéhez képest a legteljesebb összefoglalása Jézus tanításának.

Tertullianus mondja: “Ha az is imádkozott, aki bűn nélkül való, mennyivel inkább kell nekünk bűnösöknek imádkoznunk.”

Az a tény, hogy atyának nevezhetjük az Istent, ugyanakkor kötelezettséget is ró ránk. Isten fiaiként kell viselkednünk, ellenkező esetben jogtalanság atyának szólítanunk az Istent.

Simone Weil írja a Miatyánkról szóló elmélkedése végén, hogy akinek csak akár egyetlenegyszer is sikerül ezt az imádságot szívből, teljes figyelemmel elmondania, érzékelhetően megváltozik az élete.

A Miatyánk kéréseiben felfedezhetjük Krisztus érzéseit, s ha ezt az imát naponta elmondjuk, akkor valóban Krisztus lelkületével közeledünk nap mint nap Atyánkhoz, hozzá emelve szívünket, ami képes megváltoztatni az életünket.

Szent Ferenc atyánk a Miatyánk kifejtésében a mindennapi kenyérrel kapcsolatosan az Oltáriszentségre gondolva ezt mondja: „Mindennapi kenyerünket: a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk ma”.

Nincsenek megjegyzések: