Az Úr a korabeli
helytelen imaszokásokkal fordul szembe. Sokszor értelmetlen szóhalmazokban
látták az ima lényegét, amint ezt az előkerült görög mágikus szövegek mutatják.
 |
| Miatyánk, Brooklyn Museum: James Tissot |
Jézus megtanítja
hallgatóit a Miatyánkra. Az ősegyházban naponta háromszor imádkozták. Ebben az
imában először is az Istent Atya szóval illetjük, ez kifejezi az emberek
egymásközti testvériségét. Utána a Szent Máté evangéliumában szereplő hét kéréssel
szemben, itt Szent Lukács evangéliumában csak öt kérésben adjuk elő
kívánságainkat.
A Miatyánk a legvilágosabb és
rövidségéhez képest a legteljesebb összefoglalása Jézus tanításának.
Tertullianus mondja: “Ha az is imádkozott, aki
bűn nélkül való, mennyivel inkább kell nekünk bűnösöknek imádkoznunk.”
Az a tény, hogy atyának nevezhetjük az Istent, ugyanakkor
kötelezettséget is ró ránk. Isten fiaiként kell viselkednünk, ellenkező esetben
jogtalanság atyának szólítanunk az Istent.
Simone Weil írja a Miatyánkról
szóló elmélkedése végén, hogy akinek csak akár egyetlenegyszer is sikerül ezt
az imádságot szívből, teljes figyelemmel elmondania, érzékelhetően megváltozik
az élete.
A Miatyánk kéréseiben
felfedezhetjük Krisztus érzéseit, s ha ezt az imát naponta elmondjuk, akkor
valóban Krisztus lelkületével közeledünk nap mint nap Atyánkhoz, hozzá
emelve szívünket, ami képes megváltoztatni az életünket.
Szent Ferenc atyánk a Miatyánk kifejtésében a
mindennapi kenyérrel kapcsolatosan az Oltáriszentségre gondolva ezt mondja: „Mindennapi
kenyerünket: a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust, add meg nekünk
ma”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése