Olyan világban élünk, amikor a hívők és a nem-hívők karnyújtásnyira
élnek egymástól, szív-közelben, nemegyszer közös családi otthonban.
Ennek szükségszerű következménye, hogy a hívő a hitetlenség kísértésében
él.Naponta számot kell vetnie azzal, hogy hite nem magától értetődő s
nem is az egyedüli lehetséges emberi állásfoglalás. S az életében
vannak, lehetnek pillanatok – egy általa nagyon szeretett személy
halála, egy súlyos betegség, kiábrándító csalódás a házastársban, jó
barátban, egy igazságtalanul ért megbántás –, amikor úgy érzi, kicsúszik
lába alól a hit talaja, s nem tartaná becsületesnek kimondani: hiszek,
ha nyomban hozzá nem tenné: segíts hitetlenségemen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nagypéntek elhozta számunkra az üdvösség lehetőségét.
március 29., péntek Jn 18,1-19,42 Tömördi Viktor OFM elmélkedése „Isten Fia volt, de a szenvedésből engedelmességet tanult. Örök üdvösséget ...
-
B. Kinga felvétele 2018. március 26. reggel
-
„Nézz vissza most egy percre, nézz vissza az útra, Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka, Nézz vissza... aztán ismét csak előre, S in...
-
„Próbáljátok meg úgy itt hagyni ezt a világot, hogy jobb legyen, mint ahogy kaptátok.” Bi Pi a cserkészet alapítója A Baden Poweli felszó...
-
Gyakran jut eszembe régen elhunyt nagyanyám. Sovány, szikár alakja még most is fel-felsejlik előttem, ha néha gyermekkorom emlékeire réve...
-
"De Jézus hallgatott" (Mt 26,63) A csönd szelídség Amikor nem válaszolsz a sértésekre, amikor nem reklamálsz a jogaid m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése