Oldalak

vasárnap, augusztus 04, 2013

„Boldog ember, akinek sokra nincsen gondja, aki a kedvet vesztő pénznek nem bolondja.” - Évközi 18. vasárnap

Fotó: Szilveszter archívumból - a volt Szomszéd 
Mai elmélkedésünket a Pálóczi-Horváth Ádám: „Ötödfélszáz énekek” című kötetéből vett idézettel szeretném kezdeni, amit a Régi zene fesztiválon, a Codex együttes nagyszerű előadásában hallottam nem rég, s amely így szól:

„Boldog ember, akinek sokra nincsen gondja,
aki a kedvet vesztő pénznek nem bolondja.
Boldog, aki kevéssel meg tud elégedni,
aki ha nincs is néki eltudja szenvedni.”

Ugyanis a mai vasárnap szentírási részeinek témája: a földi valóságok – élet, munka, anyagi javak, örökség, pénz – értéke és az ezzel kapcsolatos helyes magatartás a keresztény ember részéről.
Ha szóba állunk ismerőseinkkel, barátainkkal, rokonainkkal, nagy többségben anyagi gondjaikat említik, különösen most, amikor a fizetés kevés, az árak nagyok. Sorolják az életből ismert véleményeket: akinek pénze van, annak van hatalma, az mindent el tud intézni, mindent képes megszerezni. De ritkán beszélnek arról, hogy a pénz és a vagyon, az örökség embereket, családokat képes megosztani, ellenségé, boldogtalanná tenni. Ritkán beszélnek arról, hogy a csupán önmagáért leélt, Istentől és egy magasabbrendű céltól elszakadt élet csak csalódást okoz. Ritkán beszélnek arról, hogy minden földi valóságnak csak Istennel kapcsolatban van értéke és olyan mértékben, amennyire azokat az általa akart rend szerint használjuk… Mindez azért van, mert az ember hajlamos úgy berendezkedni itt a földön, úgy körülvenni magát anyagi javakkal, mintha örökké itt élne.
Napjaink szegény és gazdag embere követi el újra és újra ezt a hibát megfeledkezve arról az egyszerű tényről, hogy mindazt a vagyont, amit e földi életben felhalmoz, magáénak vallhat, nem viheti át az örökkévalóságba, hacsak nem örökkévalósítja a jótettek által.
Itt természetesen nem arról van szó, hogy az anyagiak, az anyagvilág eleve rossz lenne. Jézus soha nem tett ilyen kijelentést.

Az anyag önmagában nem rossz, mert amit Isten teremtett, az mind jó. Gondoljunk csak arra, hogy Jézus is felhasználta az anyagvilág javait és megcsodálta a mező egyszerű liliomát, mert fel fedezte benne Atyja teremtő kezét. Az anyag rosszá akkor válhat, ha mi emberek ezt az Istentől kapott anyagvilágot rosszul használjuk fel. Például: amikor a természetben felfedezett vasércből fegyvereket, és nem más hasznos gépeket készítünk.
A mai evangéliumban is pontosan erről van szó. Jézus nem azt mondja, hogy ne szerezzetek magatoknak anyagiakat, hanem azt, hogy "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete"(Lk 12, 13-21). 
Őrizkedjetek a kapzsiságtól. E kifejezés a mindig többet birtoklás vágyára utal, s ezért a fösvénység, az evilági javak iránti mértéktelen és zabolátlan vágy szinonimája, amelyek végül mégsem nyugtatják meg, és nem elégítik ki az embert. Az ilyesfajta vágy nem teszi a létezést biztonságosabbá, és nem biztosít neki hosszabb életet. Az ember nyugalma és biztonsága nem birtokaitól függ, még ha bővelkedik is ezekben. Aki ezekre támaszkodik a boldog élet elérése érdekében, az rossz úton jár, zsákutcára talál.

Tehát különösen arra kell vigyázni, hogy hogyan viszonyulok a pénzhez, az anyagi javakhoz. Eszerint nemcsak a multimilliomost fenyegeti a kapzsiság veszélye, hanem a nincstelen koldust is, akinek minden vagyona egy szatyor összekoldult holmi, de azt senkivel nem hajlandó megosztani.
Elgondolkodtató az a tény, hogy Jézus az esztelen gazdagról szóló példabeszédet nem a gazdagoknak mondta el, hanem a tömegnek, az egyszerű népnek, akik ott ácsorogtak körülötte és egész biztosan nem voltak gazdagok. Jézus tulajdonképpen arra figyelmeztette hallgatóit, hogy nincs az a vagyon, amely teljes biztonságot és boldogságot adhat.
Nemcsak a gazdagság ringathat bele bennünket a hamis biztonság érzésébe, hanem minden más olyan valóság is, amelyről úgy hisszük, hogy sebezhetetlenné tesz bennünket. Ide tartozik a hatalomvágy, amely útján másokat manipulálunk, de emlékezzünk arra, hogy Jézus még a hamis lelki „biztosítékokat” is elítélte a farizeusoknál, akik azt hitték, hogy a törvény betűszerinti megtartása biztosítja majd nekik a földi jólétet és az örök életet.

Az öntudatos keresztény embernek ismernie kell az élet igazi értelmét, és ennek fényében kell néznie és kezelnie az anyagi dolgokat. Az élet értelme az, hogy Isten szeret bennünket, és isteni életében akar részesíteni minket mindörökre. Olyan életben, amelyről Pál apostol azt mondja: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik."
Így, hát a keresztény, aki a keresztség által új életre született Krisztusban, jól tudja, hogy életét nem zárja le a földi horizont, és bár jól el kell látnia a jelen élet kötelességeit, szívével a végső cél felé kell fordulnia. Ez a cél pedig az örök élet az Istennel való örök életközösségben. Ezért nem várja a földi élettől azt a boldogságot, amelyet az nem is adhat meg, mivel azt egyedül Istenben találhatja meg. Ennek következtében mértéktartóan használja a földi javakat, meg tudja tagadni magát – a szenvedélyekben, a bűnös vágyakban, a kapzsiságban –, hogy meghaljon a bűnnek, ami elszakítja Istentől, és „Krisztussal Istenben” éljen.

A krisztusi tanítástól függetlenül a pszichológia is felismerte, hogy önmagában még a pénz, az anyagi jólét megléte nem jelenti azt, hogy automatikusan boldogokká is válunk. A bűnözési statisztikáknak van egy érdekes pontja. Sok olyan bűnözőt lehet találni, akik anyagi jólétben élnek, s mégis a bűnözés útjára léptek. Miért ez a furcsaság. Minden bizonnyal annak a megnyilvánulása ez, hogy a pénz egyedül nem tesz boldoggá. Sőt, akinek minden az ölébe hullik, lassan semmi örömet, mozgást nem lát az életben, s ilyenkor inkább a bűnözés útjára lép, mert az izgalmasabb.
Jézus mai példabeszéde arról szól, hogy az anyagi javak bűvöletében a gazdag ember megfeledkezett Istenről. Istenről, aki élete gyökere és célja, s akinek tulajdonképpen köszönheti a jó termést, mellyel nem tud mit kezdeni.
Milyen sokan vagyunk ebben a helyzetben! Mert ha talán nem is vagyunk milliomosak, milliárdosok, ha nem is engedhetünk meg magunknak akármit, de azért valahogy titkon erre vágyunk, hogy ilyen életünk legyen. Ezért hajtunk, hogy a jól megérdemelt pihenésben legyen részünk életünk vége felé, s amikor pedig odajutunk, hogy élvezhetnénk a jól megérdemelt pihenést, már nem is érdekel az egész. S közben elveszítjük a legfontosabbat, az Isten szeretetét, s ezzel együtt az élet értelmét.
Ha erre gondolunk, akkor mindjárt érthetőbb lesz Krisztus Urunk mondata. "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete." S érthetőbbé válik egy másik mondásának értelme is: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!"(Mt 6, 19-20).

Mennyivel boldogabbak lehetnénk mindannyian, ha megszívlelnénk ezt a jézusi tanítást, és eszerint alakítanánk életünket. Ha nem az olcsó élvezethajhászó reklámok csábításának engednénk, melyek arról harsognak, hogy bizonyos dolgok birtoklása teszi boldoggá az embert. Pedig ezen a világon csak egyetlen valamit, pontosabban Valakit kellene birtokolnunk: Istent, aki maga a Szeretetet.
Ezért figyelmeztet az evangélista, ha valóban boldogok akarunk lenni, akkor Istenben kell gazdagodnunk.
Mit jelent Istenben gazdagodni? Először Istenben gazdagodni azt jelenti, hogy egyre bátrabban rábízzuk magunkat Istenre, a minket mindig szerető Istenre. Ő az egyetlen kikezdhetetlen támpont ezen a világon, amely biztonságot adhat életünknek.
Másodszor Istenben gazdagodni annyit jelent, mint olyan javakat szerezni, amelyek Isten előtt is értékek, amit a moly nem rág meg, a rozsda nem emészt meg, és amit a tolvaj nem lophat el, vagyis ha az ember a pénzét, anyagi javait az Isten akarta rend szerint használja fel, azaz támogatja a szükséget szenvedő embertársat, mert amit eggyel a legkisebbek közül is tettetek, mondja Jézus, azt velem tettétek.
Az ég számára felhalmozott gazdagság számít, és nem az, amit az ember saját raktárában őriz. Ezt elsősorban a lélek értékei alkotják: az igazlelkűség, az igazságosság és a szeretet gyakorlása, a fentebb említett formában.

Befejezésül elmondhatjuk, hogy az Úr Jézus valóban mester, ahogy szólította őt az evangéliumi kérdező, de nem az örökösödési problémák és törvények, hanem Isten szavának és az örökéletnek a mestere.
Talán nem ismeri a családi javak felosztását irányító szabályokat, vagy pontosabban mondva nem avatkozik bele azokba, ellenben ismeri azokat a szabályokat, amelyek az embert abban segítik, hogy kiegyensúlyozott, boldog személlyé és az örök élet részesévé válhasson.
Az egyik ilyen megfontolandó szabály, amit nemcsak a kérdezőnek, hanem mindannyiunknak ad: "Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete… hanem az Istenben való gazdagodástól".
Ezt értette meg az elmélkedés kezdetén idézett költő és ezért merte kijelenteni, hogy „Boldog ember, akinek sokra nincsen gondja, aki a kedvet vesztő pénznek nem bolondja.”

Nincsenek megjegyzések: