Oldalak

péntek, július 05, 2013

Napi gondolatok: Legyünk Pál apostol tanítványai!

Zaccaria Szent Antal Mária áldozópap

Az újbor új tömlőbe való. Az ember, hogy újbor lehessen, meg kell újulnia lélekben, napról napra. A mai nap szentje szent Antal a hívek erkölcsi megújulásán fáradozott. Erősítsük meg Isten iránti szeretetünket, hogy másoknak példát mutatva terjedjen Isten országa.
A lombardiai Cremonában született 1502-ben. Páduában orvostudományt tanult, majd pappá lett. Mint misszionárius Szent Pált tartotta példaképének. Megalapította a Szent Pálról nevezett férfi kongregációt (a Barnabiták rendjét). Sokat fáradozott a hívek erkölcsi megújításán. Ô kezdeményezte a 40 órás szentségimádást és Jézus halálának emlékére a péntek délutáni harangszót. Szülővárosában halt meg 1539 július 5-én.

Forrás
+++

Zaccaria Szent Antal Mária áldozópapnak szerzetestársaihoz mondott beszédéből

     Mi oktalanok vagyunk Krisztusért (1 Kor 4, 10). Szent Pál, a mi égi vezérünk és szent pártfogónk mondta e szavakat önmagáról és a többi apostolról, és velük együtt mindazokról, akik keresztény módra élnek és apostolkodnak. Ne csodálkozzunk, és ne ütközzünk meg e kijelentésen, kedves testvérek, hiszen nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál (Mt 10, 24). Akik ellenünk vannak, azok önmaguk lelkének ártanak, nekünk pedig használnak: örök dicsőségünk koronáját növelik, önmagukra pedig kihívják Isten haragját. Éppen ezért nem szabad őket szidnunk és gyűlölnünk, sőt inkább részvéttel kell lennünk irántuk, és szeretnünk kell őket. Imádkozzunk is értük! Ne engedjük, hogy legyőzzön minket a rossz, inkább mi győzzük le jóval a rosszat. Az Apostol is arra figyelmeztet bennünket, hogy jó cselekedeteinket, mint a lángoló szeretet izzó parazsát, gyűjtsük a fejükre (Róm 12, 20), hogy meglássák türelmünket, szelídségünket, és így jobb útra térjenek, s ők is az istenszeretet lángjára gyulladjanak.
     Isten irgalmasan kiválasztott minket a világból, bár erre érdemtelenek voltunk. Azt akarja, hogy szolgáljuk őt az erények útján, türelemben teremjük meg a szeretet sok gyümölcsét, és dicsérjük őt nemcsak az Isten gyermekeire váró örök boldogság reményében, hanem a megpróbáltatások között is.
     Gondoljatok csak meghívástokra (1 Kor 1, 26), kedves testvérek. Mert ha ezt komolyan megfontoljuk, azonnal belátjuk azt is, hogy ha már a szent apostoloknak és Krisztus többi hősének a nyomdokaiba léptünk — noha még messze vagyunk tőlük —, akkor szükségszerűen azt sem utasíthatjuk vissza, hogy mi is részt vegyünk szenvedéseikben. Fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát, és emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra (Zsid 12, 1).
     Mi tehát, akik ezt a nagy Apostolt választottuk vezetőnkül és pártfogónkul, ígérjük meg, hogy példáját követni is akarjuk. Törekedjünk életünkben megvalósítani tanítását és példáját. Nem illik ugyanis, hogy az ilyen kiváló vezérnek gyávák és árulók legyenek katonái, de az sem illik, hogy az ilyen dicső atyának méltatlan fiai legyenek. 

Forrás: Breviárium

Nincsenek megjegyzések: