Oldalak

kedd, július 09, 2013

Napi gondolatok: Íme, egy ördögtől megszállt némát hoztak eléje Mt 9, 32 - 38

„Íme, egy ördögtől megszállt némát hoztak eléje. Mihelyt kiűzte belőle a gonosz lelket, a néma megszólalt” (9,32). 

A mai evangéliumi szakasz első része az Úr Jézus ördögűzéséről szól. Katekizmusunkban a következőket olvashatjuk, amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó. Jézus maga is gyakorolta ezt és az egyház Tőle kapta mind az ördögűzés feladatát, mind pedig az ehhez szükséges hatalmat. 

Az ördögűzés egyszerű formában a kereszteléskor történik. Ünnepélyes, úgynevezett "nagy ördögűzést" (exorcismust) csak a püspök különleges engedélyével rendelkező pap végezhet és az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartania. Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az ördögűzés, a gonoszlelkek kiűzését célozza meg, vagyis a megszállottságtól akar megszabadítani, és ezt Jézus lelki hatalmával teszi. Más a helyzet a lelki betegségek esetén, amikor a gyógyítás az orvostudományra tartozik. Fontos tehát ördögűzés előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenlétéről, és nem betegségről van szó. 

Medina Estévez bíboros a megszállottság felismerhető jegyei közül a következőket említi: ha az illető számos ismeretlen nyelvet beszél, vagy megért, ha távolba lát, ha saját képességeit jóval felülmúló, rendkívüli fizikai erővel rendelkezik, ha végsőkig fokozott gyűlöletet érez Isten, a Szűzanya, a szentek, a feszület és a szentképek iránt. 

Az ördögűző szertartás részét képezik: az Imádságok, szentelt vízzel való meghintés, a szentek közbenjárásának kérése, kézrátétel, a kereszt jele, majd ezt követi az Istenhez szóló kérés, könyörgés, és egy közvetlen parancs, amely a Gonoszt arra szólítja fel, hogy hagyja el a megszállott embert.
Kt. Elmondhatjuk, hogy a Sátán működésének két típusa van. Az egyik az ördögi megszállottság látványos műve, amely elég rendkívüli, a másik pedig maga az ördög mindennapos jelenléte, a hazugság, a félrevezetés, az erőszak, általában a rossz révén. A katolikus hit számára az Ördög kétségtelenül létezik, hiszen az evangéliumban maga Jézus szól róla. Szent Pál pedig óva int a rossz erőitől, amely nem más, mint maga az ördög és követői. 

"Tisztátalan lelkek", "démonok", ezek olyan kifejezések a zsidóság életében, amelyeket mint szavakat a környező világból vettek át, hogy azokat a hatalmakat jelezzék, akik gyakran uralmuk alá vetik az embert és tisztátalan, romboló tettekre kényszerítik. 

Az ördögtől megszállott ember meggyógyítását a mai evangéliumi rész úgy beszéli el, hogy világosan jelzi, Jézus kortársai cselekedetét igazi ördögűzésnek tartották. Ezt ellenfelei, a farizeusok is elismerték, csak ők ezt úgy magyarázták, hogy ezt az ördögök fejedelmének segítségével teszi (Mt 9,34). Ez az elvakultságnak a legmélyebb foka, mert nem akarják levonni a végső következtetést, hogy Jézus a megígért Messiás.

Jézus ezzel szemben világosan meg is magyarázza, hogy az ördögűzést olyan jelnek tartja, amely egyértelműen hirdeti Isten uralmának megérkezését. Ez győzelmet jelent minden romboló erő fölött, amely az embert rosszra akarja indítani. 

Annak a gonoszságnak, a rossz minden fajtájának, amelyek életünkben jelentkeznek, végső soron a gonosz lélek a forrása, aki Istennel teljesen szembeforduló, ellene folytonosan lázadó és lázító szellem. Jelenlétével, tevékenységével számolnunk kell életünkben, de úgy, hogy mindig magunk mellett tudhatjuk Jézus hatalmát. Ő megalapította közöttünk Isten országát, amelyet éppen Isten uralma jellemez a gonoszság fölött. Jézus éppen ezt az uralmat biztosítja számunkra. Ő tehát mindig megvéd minket a gonosz lélek támadásaival szemben, ha igénybe vesszük segítségét. 

Elsősorban azokra a kísértésekre figyeljünk, amelyeket szívünkben tapasztalunk. Ezeknek természetesen nem közvetlenül, hanem csak közvetve lehet a gonosz lélek a szerzője. Ez a közvetett hatás főleg két területen jelenik meg. Az érzelmi, indulati életünk rendezetlensége végső fokon a gonosz lélek tevékenységére vezethető vissza. Ez jelentkezhet olyan durva indulatokban, rendezetlen érzéki vágyakban, kapzsiságban, amelyekkel szemben akaratunk erőtlennek bizonyulhat. 

Ezek a rendezetlen vágyak olyan módon is kifejthetik hatásukat, hogy elterelik figyelmünket az igazság keresésétől, azonban ezzel még felelősségünk nem szűnik meg velük szemben. Rossz cselekedeteinknek, kudarcot szenvedett életvitelünknek éppen azaz egyik oka, hogy a romboló indulatok, vágyak hatására megsértjük Isten akaratát, törvényeit, és így letérünk a jó útról. 

Kt. A rosszra hajló rendezetlenség azonban nemcsak az indulatokat, vágyakat kíséri, hanem szabadságunkat is. Hogyan szembesülünk ezzel? Amikor szabadságunkkal csak a függetlenségre törekszünk, amikor csak erre figyelünk és nem azokra az értékekre, amelyek a szabadságnak megadják az igazi tartalmát, akkor helytelenül élünk. A szabadság igazi tökéletessége a szeretet. Ezen az úton azonban csak Krisztus erejével és vezetésével, illetve segítségével járhatunk. 

A vágyak, az indulatok, a szabadságvágy rendezetlensége folytonosan kíséri életünket. Felettük csak akkor győzedelmeskedhetünk, ha Krisztushoz megyünk, és bőven élünk azokkal a kegyelmekkel, amelyeket ő nyújt nekünk a bensőséges imába, a Biblia olvasásában, a szentelmények által, illetve a szentségekben, különösen a bűnbánat és az Oltáriszentség által. 

Hogy ezek a kegyelmek minden emberhez eljuthassanak, Jézus az Ő isteni hatalmával ruházza fel az apostolokat és azok utódait. Mert „amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés" - mondta akkor tanítványainak és mondja ma nekünk is. - "Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz" (Mt 9, 36 – 38).

Nincsenek megjegyzések: