Oldalak

hétfő, július 08, 2013

3 dolog, amit művészként megtanulhatsz a lelki életről

artist 
Amíg gyerek voltam, a művészetek előrébb álltak az életemben mint a Katolikus Egyház. 10 évesen kereszteltek meg és utána később a középiskolában fejlődött ki a szeretetem a katolikus hit iránt. Ugyanakkor édesanyám – festőként és a művészeti erőkben jártas emberként – fiatal korom óta bátorított, hogy legyek kreatív. Jóval mielőtt megtanultam imádkozni a Rózsafüzért vagy mielőtt megtudtam az igazságot az Eucharisztiával kapcsolatban, már ismertem a vízfestéket, a kollázst és az agyagozást. Számomra a művészet lett az iskolája annak, hogy Istenről tanuljak, aki masszívan kreatív. A három fő dolog, amit művészként megtanultam, megalapozza a mai Jézussal való kapcsolatomat.

1. A fegyelem segít leküzdeni az akadályokat.
Az inspiráció néha úgy érkezik mint egy csendes és nyugodt hang, és ki kell csalogatnom. Úgy tartom, hogy a fegyelmezettség segít abban, hogy az inspiráció előbukkanjon. Ezért időt szakítok a kreativitásom számára és ragaszkodok hozzá. Ugyanez igaz a lelki élettel kapcsolatban.
Például, nem csak akkor a legjobb imádkozni, amikor éppen olyan kedvem van. A hűség az előre meghatározott imaidőhöz erősen növelheti a kapcsolatot Istennel. Éppen úgy, ahogy a kreativitásra szánt rendszeres idő engedi, hogy meghalljam az ihlet suttogó szavait, úgy a rendszeres imaidő megengedi, hogy Isten szóljon a szívemhez.

2. A remekművek nem egy éjszaka alatt készülnek.
Amikor komolyan elkezdtem foglalkozni a művészetekkel, ráébredtem, hogy mennyire időigényes. Nemcsak azzal telik, hogy leülök a műteremben festeni vagy rajzolni, hanem azzal is, hogy időt töltök töprengéssel, az ihletek lejegyzetelésével és az anyag megtalálásával. Amikor pedig már maga a munka elkészítéséhez érkezek, az napokat, heteket és akár éveket is igénybe vehet.
Egy spanyol építész, Antoni Gaudi, aki ,,Isten építészeként” ismert, jól tudta ezt. 1883-tól 1926-os haláláig fáradhatatlanul dolgozott remekművén a spanyol Sagrada Familia bazilikán. (Szent Család) A munkája még mindig kivitelezés alatt áll és lehet, hogy a következő 20 évben sem lesz befejezve.
Isten a Teremtő, akit mindannyian utánozunk művészeti kifejezéseinkkel. Isten remekművei vagyunk és Ő hajlandó időt szánni arra, hogy formáljon, mintázzon és tökéletesítsen minket.

3. Ne becsüld alá az együttműködés erejét.
Bár művészetekkel körülvéve nőttem fel, nem volt egyértelmű számomra, hogy művésznek hívjam magam. Addig amíg nem találkoztam egy csoport kreatív emberrel, nem éltem meg azt, amit II. János Pál művészekhez írt levelében úgy nevez, hogy ,, a művész különleges hivatása”. Ez a hivatás nem más mint alkotni. Így folytatja: ,,a művészek annyira kifejezik magukat, hogy munkájuk saját emberségük egyedi kifejeződésévé válik.” Ijesztő feladat, ha mondhatom. Más művészekkel, küzdelmeikről, győzelmeikről beszélgetve rájöttem, hogy sokkal hajlandóbbá váltam a saját küzdelmeimet és győzelmeimet elfogadni.
Mennyire igaz ez a lelki életben is. Krisztussal élünk egy nagyon személyes, de sohasem egyéni módon. Bátorítani kell másokat és egymást kell építeni. (továbbá: 1Thesz. 5:11) Ez a keresztények gyönyörű felelőssége. Segíthetünk a testvéreinknek, hogy jobban megéljék hitüket és ők is segíthetnek nekünk!
A lelki élet, mint a kreatív élet, fegyelmet, időt és támogatást kíván a fejlődéshez. Emlékeztetlek Szent Pállal együtt, hogy amivé válunk, az még nem nyilvánvaló. (továbbá: 1Jn 3:2) Engedjük meg Krisztusnak, hogy formálja életünket azzá a remekművé, amellyé Ő kívánja.

Forrás: Istenről, Vallásról...

Nincsenek megjegyzések: