Oldalak

péntek, június 14, 2013

Napi gondolatok: „Ezt a kincset törékeny cserépedényben őrizzük, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak.”

2Kor 4,7-15; Mt 5,27-32

Milyen kincsről is van szó? A hit és a kegyelem kincséről, de még többről is. Ez a kincs egyszerre világosság, ismeret és erő. Kapcsolat, élő közösség az Atyával, a Fiú által, a Szentlélekben. Ez a kincs maga Isten országa.

Az, ahogyan Isten világosságot támaszt szívünkben, vagyis hitet ébreszt bennünk, ahhoz hasonlít, mint mikor Isten megteremtette a világosságot a földön. S ahogy akkor Isten Lelke lebegett a vizek fölött, úgy most is ő az, akit kiárasztva szívünkbe Isten fényt gyújt lelkünk szemének, hogy megláthassuk dicsőségét Jézus Krisztus arcán, vagyis azt, hogy Jézus istenségében egylényegű az Atyával.

Törékeny cserépedény mivoltunk hármat jelent, s mind a három Jézusnak ezt az életadó ismeretét fenyegeti állandóan, az ő arcának, élete eseményeinek szüntelen való szemlélésétől akar elvonni bennünket. Az első: kiszolgáltatottságunk a külső támadásoknak, divatos elméleteknek, az evangéliumnak minden ízében ellentmondó közízlésnek és értékrendnek. A második, és ez a veszélyesebb, a belső fenyegetettség, saját magunk gyöngesége, rosszra hajló természete képes kikezdeni bennünk ezt a fönséges ismeretet. S a harmadik: hogy gyöngeségünket mindannyiszor erőnek álcázzuk; mindenáron erősnek akarunk látszani, miközben csak erőszakosak és érzéketlenek vagyunk.

Az igazi erő nem belülről, tőlünk származik, hanem felülről, az Istentől, s meg is tapasztalja mindenki, aki bizalommal az Úrra hagyatkozik, és szüntelen hálaadásban él.

fr. Barsi Balázs ofm

Nincsenek megjegyzések: