Néhány
nap múlva lesz két hónapja, hogy megválasztották Bergoglio bíborost
pápává. E pápaság egyik újdonságát jelenti az a szentmise, amelyet a
Szentatya minden reggel bemutat a Szent Márta Házban, lakhelyének
kápolnájában. E szertartásokon mondott homíliájáról naponta
összefoglalást készít a Vatikáni Rádió és az Osservatore Romano vatikáni
napilapban is megjelenik. Gyakran az Apostolok Cselekedeteinek
olvasmányaiból indul ki a pápa szentbeszédeiben, vagyis a jeruzsálemi
első keresztény közösség életéből. A pápa ezáltal képet fest az
egyházról, annak identitásáról és küldetéséről.
Egy alázatos és
bátor egyház, amely hallgat a Szentlélekre. Egy egyház, amely kilép
önmagából, hogy a világ perifériáira eljusson. Egy egyház, amely anya és
nem baby-sitter, amely hidakat és nem falakat épít. Egy tárt kapukkal
váró egyház, amely szeretetközösség és nem egy nem-kormányzati
szervezet. Kevesebb, mint két hónap alatt Ferenc pápa számos elmélkedési
kiindulási pontot kínált fel a híveknek arról, hogy mit jelent az
egyházban élni és egyháznak lenni. Egyszerű és közvetlen, ugyanakkor
mélyreható nyelvezetével a pápa elsősorban arra emlékeztet, hogy minden
megkereszteltnek nagy felelőssége van Krisztus hirdetésében és az egyház
előbbre vitelében. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy karriert
építünk egy irodában, hogy ügyvéddé váljunk. Ehelyett ajándék, amely
segít nekünk az előrehaladásban a Szentlélek erejével Jézus Krisztus
hirdetésében. Ezért kell a kereszténynek mindig úton lenni és sosem egy
helyben állnia.
„Amikor az egyház elveszti bátorságát,
eluralkodik a langyosság légköre. Megjelennek a langyos, bátorság
nélküli keresztények. Ez nagyon ártalmas az egyház számára, mert a
langyosság befelé fordít, elkezdődnek az egymás közötti problémák. Nincs
többé távlatunk, bátorságunk az imában sem, hogy az ég felé forduljunk
vagy hogy hirdessük az Evangéliumot” – mondta május 3-án homíliájában
Ferenc pápa.
A bátorságra csak akkor lelünk, ha be tudjuk fogadni
Isten Szavát alázatos szívvel, ha szelídek vagyunk, és nem tanúsítunk
ellenállást a Szentléleknek. Ekkor válik az egyház valóban „igent” mondó
közösséggé, amely megmarad Krisztus szeretetében.
Az egyház
tagjai egy szeretettörténetben élnek, mindannyian láncszemek vagyunk
ebben a szeretetkötelékben. Ha ezt nem értjük meg, akkor nem értünk meg
semmit abból, hogy mi is az egyház – mutatott rá a Szentatya április
24-i homíliájában.
A pápa figyelmeztet azokra a kockázatokra,
amelyekkel számolnunk kell, ha eltávolodunk Krisztustól, amikor a saját
méretünkre szabott egyházat akarunk építeni. Jézus útja nem az
ideológiák vagy a moralizálás útja, amelyek meghamisítják az
Evangéliumot. A világiasságban jelöli meg az egyház számára a legnagyobb
veszélyt.
Amikor az egyház világiassá válik, amikor a világ
lelkülete megjelenik benne, amikor ez a béke nem az Úr békéje, akkor az
egyház gyengévé válik, legyőzötté és képtelen az Evangélium hirdetésére,
a kereszt üzenetének továbbadására. Nem tudja előre vinni, ha világias –
figyelmeztetett Ferenc pápa április 30-án tartott reggeli szentmiséje
során.
Ha az egyház világias, nem előre, hanem visszafelé halad.
Ez látható a II. Vatikáni Zsinathoz képest is, amelyet XXIII. János
hirdetett meg. 50 év távlatából a Szentatya felteszi a kérdést:
Megtettünk mindent, amit a Szentlélek mondott a zsinat során? Nem,
ünnepeljük ezt az évfordulót, emlékművet állítunk neki, csak ne zavarjon
senkit. Nem akarunk változtatni. Sőt vannak olyan hangok, amelyek
visszafelé fordulnának. Ezt nevezik önfejűségnek, ostobaságnak és a szív
lelassulásának, ez az, amikor meg akarjuk szelídíteni a Szentlelket,–
állapította meg Ferenc pápa április 16-án homíliájában.
Hogy
világosan fogalmazzunk, a Szentlélek zavar bennünket, mert mozgásra,
előrehaladásra ösztönzi az egyházat. Természetesen az egyház mindig a
kereszt és a feltámadás, az üldöztetés és az Úr vigasztalása között
halad. Aki ezen az úton jár, sosem téved. Az egyház egy
szeretettörténet, ismétli többször is a pápa, nem egy bürokratikus
szervezet. Az egyház pedig édesanya. Ez a szeretettörténet, ami az
egyház, a Szentlélek erejével halad előre. Minden együtt, egy család
vagyunk az egyházban, amely az édesanyánk – mutatott rá Ferenc pápa
április 24-én tartott szentmiséjén a Szent Márta Házban.
(sv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése