A mai evangéliumi szakasz azt tanítja, hogy a földi javak keresésénél sokkal fontosabb az isteni ajándék, az örök élet elnyerése. Ezt a tanítást Jézus a kenyérszaporítás csodájával kapcsolatban fogalmazza meg.
A tömeg nem ismeri fel a csoda lényegét. A zsidók a megszaporított kenyérben csupán földi életük táplálékát, evilági létük biztosítékát látják. Erre utal Jézus megjegyzése: kerestek engem, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Úgy gondolják, hogy megfelelő tettekkel kiérdemelhetik ezt az istenadta földi táplálékot. Ezért kérdezik, hogy mit kell tenniük a csoda megismétlődésének érdekében. Jézus személyében nem ismerik föl az Isten küldöttjét, mert ők csak a gazdasági csodatevőt látják, aki adott esetben kényelmessé teheti földi életüket, minden fáradozás nélkül táplálja őket.
Jézus megpróbálja eloszlatni félreértésüket. Rámutat, hogy csodás tettében nem a földi táplálék megsokszorozásán van a hangsúly, hanem azon, hogy Isten túláradó módon biztosítja az örök életre vezető segítséget: a földi kenyér csak jelképe az örök élet kenyerének, a halált legyőző és az örök életet adó isteni kegyelemnek. Ezt az ajándékot semmivel sem lehet kiérdemelni. Az ember csak egyet tehet: hittel elfogadja Jézus személyét. Mert az ajándék nem más, mint Jézus. Ő az örök élet kenyere. Aki eszik a Jézus által fölkinált kenyérből, vagyis mindaz, aki elfogadja őt és követi tanítását, annak örök élete van.
Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem azért, amely az örök életre megmarad - hallottuk Jézus szavát. E figyelmeztetés nekünk is szól, mert gyakorta mi is úgy gondolkodunk, mint a zsidók: Jézus személyében nem az örök életet ajándékozó Istent látjuk, hanem a földi érdekeinket kiszolgáló varázslót. Ilyenkor azonban félreismerjük őt, és nagyon távol vagyunk tőle.
A mai napon azért imádkozzunk, hogy megfelelő képet tudjunk alkotni Jézusról, és így ne a politikai messiást, ne az anyagi jólétet biztosító csodatevőt keressük benne, hanem az örök élet ígéretét és feltámadásunk biztosítékát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése