Nagyböjti gondolatok: Jézus a látatlanul is életet adó erőforrás a benne hivő számára! (Jn 4,43-54).

Kafarnaum - Szilveszter archívum

Ha egyetlen mondatban akarnánk megfogalmazni a mai evangéliumi szakasz lényegét, üzenetét, akkor az, a következő lehetne: Jézus a látatlanul is életet adó erőforrás a benne hívő számára! (Jn 4,43-54).

A szent János evangélista által megfogalmazott csoda rendkívül hasonlít a Szent Máté és Lukács evangélistáknál olvasható történethez, amely szerint Jézus egy kafarnaumi pogány százados szolgáját ugyancsak távolból gyógyítja meg (Mt 8,5-13; Lk 7,1-10;).

Ez a távgyógyítás-történet a szinoptikusoknál a pogány százados Jézusba vetett hitét akarta szembeállítani a kiválasztottságuk miatt, magukat igazaknak tartó gőgös zsidókkal, hogy azok vegyék észre: Isten a pogányokat is kiválaszthatja, és hitet ajándékozhat nekik.

Szent János evangéliuma viszont már a hívő, a pogányságból megtért keresztényeknek szól, és arra figyelmezteti őket, hogy mindig újból meg kell vizsgálniuk, hogy miért fordulnak Jézushoz: vajon csak az ajándékai, a csodái miatt, mint a galileaiak, akik szívesen fogadták Jézust, mert látták mindazt, amit az ünnepek alkalmával Jeruzsálembe művelt, vagy őt magát keresik-e?

Amint hallottuk Jézus első reakciója éppúgy látszólagos visszautasítás, mint az első kánai csoda esetében: a víz borrá változtatásánál volt: asszony a mi dolgunk ez? Itt, meg az apa kérésre Jézus azt válaszolja: ,,Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!”

Mintha csak próbára akarná tenni ezzel a királyi főember hitét. „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek”. Vajon nem vigasztalni kellene inkább ezt az embert, néhány bátorító szót mondani neki? Ez nemde olyan, mint amikor valaki egy súlyos beteg ágyánál meggondolatlanul össze-vissza fecseg? Mi vonulhatott át az apa fejében – szívében, amikor olyan sok minden forog kockán, amikor gyermeke életéről és haláláról van szó? Ez nem egy éles elutasítás? Mit csináljon: forduljon sarkon és menjen haza sértődötten?

Az apa hallja Jézus válaszát, de sem meg nem sértődik, sem vissza nem riad, hanem Jézus közelében marad. Nem engedi magát elutasítani, hanem mélyebb alázattal, de ugyanakkor sürgetve ismétli meg újra kérését „Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!” Erre az Úr Jézus, azt mondta neki: „Menj, a fiad él!” Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.

A jánosi távgyógyítási történetnek van egy sajátos szempontja, mégpedig az, hogy egy édesapa haldokló fiáról van szó, éppen ezért a Jézust kérlelő tisztviselő atyai gondja, aggodalma nem elhanyagolható.

Szent János evangéliuma az Isten atyaságáról többet mond, mint bármely más újszövetségi könyv. A haldokló fiúért aggódó és közbenjáró emberi apaság ábrázolása nem közömbös. De nyilvánvaló, hogy a történet középpontjában, mint a szinoptikusoknál is, mint láttuk a tisztviselő hite áll, aki nem látványos csodára vágyik, hanem, akit a legégetőbb - más szóval egzisztenciális, létfontosságú- aggodalom és kín vezet Jézushoz és nyitja meg arra, hogy higgyen és bízzon.

A tömeggel szemben, amely csak a csoda-látás alapján hajlandó hinni, az apa nem a „látásra”, hanem Jézus szavára („hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott”) alapítja hitét, ezért az Úr az apa hite kedvéért a távollevő gyermeknek életet ad, sőt még ennél több is történik.

Az apa gyermeke gyógyulása nyomán hitében megerősödött, s hite elmélyült. Hitt a szónak, amit Jézus mondott. Jézus személyében hisz. Meggyőződött arról, hogy Ő Isten küldötte.

Ez az apa szánalomra méltóan jött el otthonról, s Isten csodálatos világa tárult ki előtte. Fia gyógyulásáért ment, és ráadásul üdvösséget hozott a családnak.

Régen azt mondták: „amikor egy ember keresztény lesz, még a lova is megérzi.” Azaz ember, aki keresztény lesz, minden vonatkozásban jobb. Az jobb férj; jobb feleség; jobb édesapa; jobb főnök, mint azelőtt volt, vagy ha ez nincs így, akkor az istenfélelme nem valódi, hite nem mély, vallásossága nem őszinte.

Gondoltatok arra, hogy a ti házatoknak, családotoknak, nemzeteteknek áldássá legyetek? Azaz ember, aki az istenbe vetett hitét magának tartja meg, s nem használ családjának, környezetének, nemzetének az nem tartja meg őt, és mást sem.

Gyakran találkozhatunk olyan szülőkkel, akik nem törődnek gyermekeik üdvösségével. Ők gondoskodnak arról, hogy gyermekeik szépen öltözködjenek, és semmiben se szenvedjenek hiányt, esetleg, hogy lányaik tisztességesen férjhez menjenek, de hogy megtérjenek, elkötelezett keresztény életet éljenek, az nem okoz neki problémát. Ez nem Isten szerint való hit.

„Ha pedig valaki az övéiről, különösképpen az ő háza népéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta, és rosszabb, mint egy pogány” (1.Tim. 5,8). – Ne nyugodjatok addig, Krisztusban szeretett testvéreim, amíg minden gyermeketek nem jut üdvösségre. – Ne hagyjatok fel a könyörgéssel, amíg nemcsak a ti gyermeketek, hanem a ti unokáitok is üdvösségre jut.

Nem ismeri az én gyermekeimet – mondhatja valaki. Sajnos olyan keményszívűek. Akkor kérd Istent, hogy Ő törje össze a szívét. – De olyan reménytelen eset. Jézus pont azért jött, hogy a reményteleneket megmentse. – S hogyha a gyermeked a halálán van, és hogyha te hiszel, s úgy gondolod, hogy az ő bűne miatt el fog kárhozni, te mégis könyörögj, mint hívő apa, mint hivő anya: „Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal”; és az Úr meg fog könyörülni rajta.

A Jézus szavába vetett hit felülmúlja a látás-hitet, és több annál. Szent János evangélista érzékeltetni akarja minden idők olvasójával, tehát velünk is, hogy ők is, mi is hihetünk így, ha az evangéliumot hallva vagy olvasva Jézus szavával találkoznak, találkozunk.

Tehát mindannyiunk példaképe lehet a királyi tisztviselő, mert ahogy az Úr Jézus mondja, föltámadása után a kételkedő Tamás apostolnak: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” (Jn 20,29)

Krisztusban szeretett Testvérek! A hallottak kapcsán leszögezhetjük, hogy Jézus szava gyógyító erővel bír. Épen ezért érdemes elgondolkodni azon, hogy én személy szerint mennyire hiszek Jézus szavában, mennyire keresem, olvasom Isten igéjét? Kész vagyok-e Jézushoz fordulni létfontosságú kérdéseimmel egzisztenciális kínlódásaim, megpróbáltatásaim közepette? Hiszem-e, hogy Jézus, távolból és látatlanul is, a mi életünknek is erőforrása?

Kérjük az Úrtól, hogy növelje hitünket azáltal, hogy magunkévá tesszük Szent Ferenc atyánk imáját: Dicsőséges és fölséges Isten ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat. Ámen.