Oldalak

kedd, október 09, 2012

Napi gondolatok: Sok család szétesésének az oka, hogy nincs idejük egymásra


Évközi 27. hét kedd (Lk 10, 38-42)

Magyarországon Pécstől nem mesze a hegyek lába alatt van egy kis falú, Püspökszentlászló. Ideális hely a csöndes elvonultság keresésére. Tíz éve működik itt a jezsuiták vezetésével egy lelkigyakorlatos ház, az Életrendezés Háza. Találó elnevezés! Iránymutató elnevezés, mert korunkban rengeteg rendezetlen élet, rendezetlen együttélés és rendezetlen embertársi kapcsolat van. Az életrendezésre való igény oly nagy, hogy az Életrendezés Házát nem rég új épületszárnnyal bővítették. Az Életrendezésnek ebben a házában nem pszichiáterek és szexuálpszichológusok, nem pedagógusok és asztrológusok tanácsait hallgatják az életüket rendezni kívánók, hanem az egyetlen pedagógus és orvos tanítását: Jézusét. Az Életrendezés Házába betérők a bibliai Máriához hasonlóan leülnek Jézus lábához és hallgatják tanítását. 

Jézus Mária és Márta házában

Mire jó ez az egész? – kérdezhetnék a mai Márták, akik a tevékenység lázában élnek, akik örökké „pörögnek”. A mai embernek még rokonszenves is lehet Márta, aki „sürög-forog a sok házi dologban” (Lk 10,40), aki – így szokták önmagukat felmentve mondani – „munkájával dicséri Istent”. Nem elvesztegetett idő az, amit Istenre szánunk? Nem elvesztegetett idő, pl. a vasárnapi szentmise egy órája? Lehet ezen vitatkozni, de nem érdemes. Jézus sem vitatkozott Mártával, hanem megdicsérte nővérét, Máriát, aki lábánál ülve hallgatta szavait: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, de csak egyre van szükség. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.” (Lk 10.41). Jézus szerint az életrendezés útja az Isten igéjének hallgatása.
El kell ismerni, a mai kor emberének nehézséget okozhat a látszólag időrabló elmélkedés és imádkozás gyakorlatának elfogadása. Azért okoz nehézséget, mert a mi korunk a tevékenység tévtanában él. Már XII. Pius pápa – a II. világháború, és az azt követő évek pápája – figyelmeztetett: „a tevékenység herezise (eretneksége) veszélyezteti a világot.”
Természetesen a tevékenység nem rossz életforma, csak önmagában kevés. Az örökös tevékenység azzal a veszéllyel jár, hogy a legnemesebb igyekezetünk közben megfeledkezünk mások szempontjairól, és csak a magunk célját látjuk. Úgy szoktuk mondani, hogy ha valaki túlságosan is belefeledkezik a tevékenységébe, akkor se nem lát, se nem hall.
A napokban mesélte egy feleség, hogy tiz évi házasság után beadta a válópert, mert a férjének sosincs ideje rá, minden percét a munkája köti le, ő pedig végtelenül egyedül érzi magát a házasságban is.  Milyen nagy kellemetlenség, lelki fájdalom származhat abból, ha valakinek sosem jut ideje a másik emberre való odafigyelésre: a férjre, a feleségre, az idős szülőre, a problémákkal küszködő gyermekre, a munkatársra, az egyedül élő szomszédra, mert csak a maga tevékenységével van elfoglalva. Hány család szétesésének az oka, hogy nincs idejük egymásra, nincs idejük meghallgatni a másikat, nincs idejük az egymással való beszélgetésre.
Az életrendezés ott kezdődik, hogy időt szakítunk a másik meghallgatására, időt szakítunk Isten tanításának a meghallgatására – mint Mária is tette.
Kt. Ne értsük félre Jézus szavait, mert ő nem mondta rossznak a tevékeny Márta szolgálatát – hisz elfogadta a vendéglátást. Jézus csak azt akarja mondani, hogy a helyes keresztény aktivitás, tevékenység az elmélkedésből, az imából nő ki: Isten akaratának a megértéséből. Előbb azonban meg kell hallgatnunk és értenünk Isten szavát, hogy lássuk és tudjuk, mit kell tennünk. Vannak keresztények, akik így is élnek. Például sok hívő reggeli szentmisével, vagy rövid szentírásolvasással és elmélkedéssel, imával kezdi a napját. Miután meghallgatták Isten szavát, egész nap az ő akaratának megtevésén fáradoznak. Az Úr Jézus ígéretére hivatkozva nyugodtan állíthatjuk, hogy azt az értéket, amit így megszereznek, „nem is veszítik el soha”.

Nincsenek megjegyzések: