Oldalak

csütörtök, október 25, 2012

Napi gondolatok: Október 25. Szent Mór püspök emléknapja



Tiszta lelkű bencés szerzetes volt, akit ezért Szent Imre herceg 1015 körül Pannonhalmán hét csókkal köszöntött. Szent István királyunk kemény próbára tette szerzetesi fegyelemtartását. Később apát, majd 1036-tól pécsi püspök lett. Ő írta az első magyar legendát a két Zobor-hegyi remetéről, Szent Zoerárd-Andrasról és Szent Benedekről. Meghalt 1070 körül, Pécsett. IX. Piusz pápa 1848. augusztus 4-én jóváhagyta és megerősítette nyilvános egyházi tiszteletét. XI. Piusz pápa 1925. december 4-én az egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította.

+++
Részlet Szent Imre herceg legendájából
Egy alkalommal Szent István király a fiával együtt Szent Márton egyházába tért imádkozni, amelyet Pannónia szent hegyén ő maga kezdett építtetni, és a szerzetesek jeles gyülekezetével ékesített. A király, ismerve a gyermek nagy érdemét, megadta fiának azt a tisztességet, amely őt megillette. Mert amikor az említett szerzetesek a körmenet befejeztével a királyhoz járultak tiszteletadásra, fiát előrebocsátotta üdvözlésükre. A gyermek Imre pedig Szentlélekkel eltelve: amint az isteni kegyelem sugallatára kinek-kinek érdemeit ismerte, a csókokat úgy osztotta egyenlőtlenül: az egyiknek csak egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak ötöt, végül pedig egynek hét csókot adott.
Ezen a dolgon — a többiekkel együtt — Szent István király csendben igen elcsodálkozott. A mise végeztével azután bizalmas beszélgetésben szorgalmasan megtudakolta tőle, miért osztotta a csókokat egyenlőtlen számban. Szent Imre külön-külön mindegyiknek érdemeit feltárta atyja előtt, tudniillik, hogy aszerint adta a csókokat, egyiknek kevesebbet, másiknak többet, hogy ki-ki mennyi időn át tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt is megmondta, hogy az, akinek hétre sokszorozta a csókok számát, egész életén át szűzi életet élt.
     Ó, minden erényeket keltegető Kegyelem, te a mi természetünk gyarlóságát bőségesen felülhaladod, te a mélységes titkokat a kicsinyeknek felfeded, te voltál szent Imrének is tanítója, te adtad meg neki mások rejtett dolgainak megértését!
Ennek a belső kinyilatkoztatásnak igazsága pedig a következőképpen igazolódott. Néhány nappal azután, hogy eltávozott a szent hegyről, István király — csak két szolgáját vivén magával — visszatért ugyanoda, és a szerzetesek virrasztását és imádkozását titokban megfigyelte. Vége volt már a hajnali zsolozsmának, s a többiek leheveredtek ágyukra, csak azok maradtak ott a templomban, akiknek Szent Imre több csókot adott, és a templom titkosabb szegleteiben meghúzódva Isten színe előtt zsoltárokkal virrasztottak. A szent király külön-külön hozzájuk lépett, felfedte előttük arcát, és az áldás igéivel köszöntötte őket. Miközben egyesek a királyi felséget a csendet megszegve megtisztelték, ő a Mórnak nevezett testvérhez ért, akit Szent Imre hét csókkal különböztetett meg: de sem köszöntésének szép szavával, sem a királyi fenyegetés erejével nem tudta szóra bírni.
Megvirradván a reggel, amikor is a szerzetesek összegyülekeztek, a király maga is megjelent köztük, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosságban kipróbálja, mindenki előtt a szerzeteshez méltatlan cselekedetekkel vádolta. De a király állításaira Mór semmiféle ellenvetést nem tett, hanem alázatát el nem veszítve, reménykedőn Istenhez fordult, aki az emberi lélek szemlélője. Ebből pedig Szent István király megismerte, hogy fiának szavai nem tévednek, és a dolgot rendre előadva Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy püspöki székhely is dicsekedhessék vele, kevéssel utána a pécsi püspökségre emelte.

Nincsenek megjegyzések: