Oldalak

hétfő, október 01, 2012

Napi gondolatok: Arra számítok, hogy nem maradok munka nélkül a Mennyben sem…



„Arra számítok, hogy nem maradok munka nélkül a Mennyben; az a vágyam hogy tovább tevékenykedhessek az Egyházért és a lelkekért”

Október 1 A Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szent Teréz szűz és egyháztanító emléknapja
Teréz 1873. január 2-án született Franciaországban, Alencon-ban. Csipkegyáros szülők utolsó, kilencedik gyermeke volt. A keresztségben a Mária, Franciska, Teréz neveket kapta. Apja Martin Szaniszló, anyja Guerin Mária-Zelia volt, házasságuk előtt mindketten szerzetesek szerettek volna lenni, de Isten akarata más volt. Szüleik is vallásos emberek voltak, már a gyermekek is nagyon komoly vallásos életet éltek.
Kis Szent Teréz koporsója - Lisieux
Öt éves korában elvesztette édesanyját és ekkor, 1877. november 16-án Lisieux-be költöztek, ahol Paulina nénje lett kismamája. Sokat tanult nővérétől, azonban az karmelita apáca lett. A kis Teréz a válásba súlyosan bele betegedett, már lemondtak róla. Testvérei imádkoztak érte a betegágy mellett, bágyadtan nézett fel a beteg, az ágy mellett álló Szűzanya szoborra tekintett és a szobrot megelevenedni látta.
Csodálatosan felgyógyult, és nemsokára elsőáldozó lett. Ezután minden igyekezetével a hivatásáért küzdött. Már kilencévesen kérte felvételét a karmelita nővérekhez - mindhiába. Tizenöt évesen ismét próbálkozott: kikönyörögte nővérétől, hogy előbb ő, Teréz mehessen a szerzetbe; kikönyörögte apjától, hogy beleegyezzen a rendbe vonulásba.
A Kármell elöljárói azonban a nagykorúság előtt nem akarták felvenni, hiába volt a püspökhöz küldött fellebbezés is. Egy pápai fogadáson, kijátszva az őrök éberségét, XIII. Leó pápa trónusa elé térdelt Teréz, de a kérésre a pápa is csak kitérő választ adott. Ekkor felajánlotta magát: legyen a kis Jézus játékszere, labdája, amivel Jézus bármit tehet, csak öröme teljék benne.
Végül is 1890. szeptember 8-án (17 évesen) fogadalmat tehetett. Sok-sok testi és lelki szenvedés kínozta: édesapja sorozatosan kapta a szélütéseket, végül meghalt; fájdalmai voltak. A bántásokat szótlanul tűrte; soha nem panaszkodott; magányosság gyötörte; kételyei voltak. Szentnek készült, de alázatosan tudta, hogy a szentek nagyon nagyot tettek már a szentségük érdekében. Ő még nagyon kicsiny hozzájuk képest, de ezt a "kis utat" tökéletesen akarta végigjárni. Meg akarta az embereket tanítani erre a "kis útra": szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé. 

Tüdőbajban halt meg, 1897. szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal. Utolsó szavai voltak: „Istenem szeretlek”. Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avatták.  

1925. december 14 óta a missziók főpártfogója, 1944 óta pedig Franciaország második pártfogója.

Kis Szent Teréz megtalálta a maga kis útját alázatban, egyszerűségben, Isten iránti szeretetben és bizalomban. Isten iránti mérhetetlen bizalma jut kifejezésre, amikor ezeket írja: „A jó Isten nekem az erőt szenvedéseim arányában adja. Érzem, hogy a jelen pillanatban többet nem tudnék elviselni, de nem félek, mert ha növekednek szenvedéseim, ő majd növeli erőmet is”
Hivatását ő maga így foglalja össze: „Anyámnak, az Egyháznak szívében a szeretet leszek.” Mert: „Megértettem, hogy csupán a Szeretet tarthatja mozgásban az Egyház tagjait… Megértettem, hogy a Szeretet magába foglalja az összes hivatásokat, hogy a Szeretet a minden.” - írja Teréz önéletrajzában.
Ezt a szeretetet pedig a napi apró jótettek, imádságok, az önfeláldozás útját járva valósította meg nap, mint nap hűségesen és jutott egészen közel Istenhez.
„Miután nagy erények gyakorlására nem volt bennem tehetség, főleg a kicsinyekét tartottam szem előtt; szerettem például összehajtogatni a nővérek ottfelejtett köpenyét s annyi apró szolgálatot tenni nekik, amennyit csak tudok”- írta önéletrajzában.
Teréz világosan látja, hogy „el kell viselnem magam olyannak, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt; de meg akarom keresni a módját, hogy az Égbe jussak… éspedig egy kicsi, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen új kis úton keresztül.” Ezért Kis szent Terézt a kis út szentjének nevezik.

Szent X. Pius pápa mondja róla: „Teréz nővér nagysága abban rejlik, hogy rendkívüliség nélkül tudott rendkívüli lenni”.

„Megértettem, hogy a tökéletes szeretet mások hibáinak elviselésében áll, abban, hogy egy csöppet sem csodálkozunk gyöngéiken, hogy épülünk a legcsekélyebb erényen, melyet szemünk láttára gyakorolnak, főleg pedig azt értettem meg, hogy a szeretet nem maradhat a szív mélyén elzárva.” 

Közvetlenül halála előtt néhány órával mondta: „Nem bántam meg, hogy átadtam magam a Szeretetnek”.

Mi is Isten segítségével akarjuk járni életünk útját, megtalálni életünk hivatását, és megmaradni az Istentől rendelt úton. 

Nincsenek megjegyzések: