Amikor egy alkalommal egy bezárt ajtó előtt álltam és
zavartan a kulcsot kerestem, akkor döbbentem rá arra, hogy milyen gyakran
álltam már életemben bezárt ajtók előtt.
Csak más értelemben.
Olyan emberek voltak ezek, akik szívükben bezárkóztak, mert
bizalmatlanok voltak. Féltek „ajtót” nyitni nekem, nem mertek megnyílni, mert
valaki vagy valakik azelőtt egyszer már megsebezték, és ezzel belső hallgatásra
kárhoztatták őket.
Más alkalmakkor viszont épp az ellenkezőjét volt szerencsém
megtapasztalni.
Olyan emberekkel találkoztam, akik szempillantás alatt meg
tudtak nyílni nekem, mert bizalmat szavaztam nekik és tapintattal ajándékoztam
meg őket, ami védelmet nyújtott nekik.
A bizalom kulcsával kinyitottam szívük ajtaját.
Tapintatommal megszabadítottam őket bezártságuktól.
És beszélgettünk.
Békésen, szépen és bizalmasan...
A bizalmas és tapintatos szavak belső sebeikre balzsamként
hatottak. Azok gyógyulásnak indulhattak.
Minden lakat vagy ajtó számára létezik egy kulcs, amely
kinyitja őket.
A bezárt szívek számára is létezik egy kulcs.
Ezt a kulcsot bizalomnak hívják.
Istenem, milyen kevés kellene ahhoz, hogy sok ember szívét
megnyithassuk.
Stuttgart, 2012-10-22.
Imre atya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése