Oldalak

péntek, szeptember 28, 2012

Isteni gondviselés - Szabó Dömjén ferences atya derűstörténeteiből



A székely embernek elesége rendszerint szokott lenni, kőccsége azonban kevesebb. Désen (kényszerlakhely volt) fordítva volt. Szalonna, kolbász stb. volt bőven, kenyér azonban szűkebben. Jó híveink, különösen a Kaplonyiak kőccséggel elláttak, kenyérről azonban sokszor nekünk kellett gondoskodnunk.

P. Szabó Dömjén ofm - Kaplonyi kolostorban
Egy reggel csendben besurranok én is az éléstárba, lekanyarítok két jókora ducot s két oldalzsebembe béteszem. Indulok is kifelé s hát a Főatyába ütközöm. Megtorpanok! ...
No, a Gondviselés, a Gondviselés! – mondja a Főatya.
Igen, Főatya, a Jóisten gondoskodik övéiről, kik Benne bíznak és közreműködnek gondviselő jóságával.
Mint most te is! Hát van e kőccség melléje, no?
Arról is gondoskodott Ő szentfölsége.

Reggelihez ülünk; elő a jó kaplonyi szalonnát és a két kenyér-sarkot. Egyszer csak a Főatya csendesen átszól: Dömjén, egy nyisszentnyit nem adnál?
Örömmel, Főatya!
Ezzel a szalonna felét ráillesztem egyik kenyérdúcra, tisztelettel és örömmel átnyújtom. Tisztelettel, mert Főatya; örömmel, mert magas társulásával polgárjogot nyert a különben nem éppen egyenes úton szerzett eleség…

Nincsenek megjegyzések: